Elérkezett 2018. augusztus 4-e, az idei év első hivatalos félmaratoni futásom. Előzményként két hét légcsőhurut gyulladás, láz és 9 nap teljes pihenés. A hét elején még próbáltam átnevezni a rövidebb távra, de sajnos nem engedték. A helyszínen már minden táv betelt. De nagyjából sejtettem, hogy ez lesz, úgyhogy lelkileg már készültem a félmaraton teljesítésére. Nagyon sokat futottam júliusban, így gondoltam, hogy nem lehet gond a félmaraton lefutása. Barátnőim a 7 km-en indultak, Zsuzsinak ez volt az első versenye, így eléggé izgult. Bevallom őszintén én is izgultam egy kicsit, de arra gondoltam, hogy majd lassabban lefutom a távot. Futócuccban, rajtszámmal elindultam a találka pontra. Közben Viki barátnőm is bejelentkezett, hogy kijön a lányával szurkolni. A Szüleim is hívtak, hogy ugyan egy kicsit később, de kijönnek ők is. Nagyon örültem most a bátorításnak, ugyanis ez most nagyon rám fért. A betegség eléggé legyengített, fogytam is, ezért próbáltam minél többet enni pénteken és szombaton. Végre kiértünk, a kis szurkoló csapatomnak mondtam, hogy most nem tervezek túl gyors tempót, mivel rég futottam hosszút, 2 óra 10-15 perc körülre saccoltam most be a félmaratont. Elkezdődött a bemelegítés, de közben még igazgattam a cipőmet, mintha valami belement volna, gyorsan kiszórtam és már folytattam is a közös melegítést. Beálltam a 6 perces futók közé. Így én csak a második rajtnál indultam útnak. Szépen elkezdtem felvenni a saját kis futó ritmusomat. Elhatároztam, hogy minden frissítőnél fogok inni. Csodálatos éjszaka a város, és most csak a futóké. Az első kilométer megtétele után csodálkoztam, hogy sokkal gyorsabb vagyok, mint terveztem. De mivel nem fulladtam ki és jól is esett a futás folytattam a futást. Megérkeztem az első frissítőhöz, gyorsan ittam és már indultam is tovább. Na most jött a neheze, felfele a Hunyadi János utcán, hát ez kemény volt. Próbáltam tovább futni, mondtam magamnak, hogy nem sétálhatok bele, mert akkor még nehezebb újra elindulnom, eszembe jutott, hogy nem ezért edzettem, hogy máris feladjam. És csak haladtam tovább. Végre felértem az úton, most jön egy lejtős szakasz, hurrá. Máris jött a következő frissítő. Itt kevesebb szurkoló volt, hallani lehetett a tücskök ciripelését és a mellettem futók lépteit. Meg is tettem az első kört, ez 7 km volt, ahol találkoztam Vikivel és a lányával, Zselyivel, kérdezték kérek-e valamit, de én csak integettem, hogy minden rendben van. Indulhattam tovább a második körre. Most már tudtam, hogy mikor mire számíthatok, hogyan osszam be az erőmet. Közben csak arra gondoltam, hogy haladjak csak így tovább, eddig elégedett voltam az időmmel. Az emelkedőt most jobban bírtam, közben eszembe jutottak Viki tanácsai, és ezek a mondatok kattogtak a fejemben. Mennyire dőljek be az emelkedőn, mekkorákat lépjek stb. Ez segített, már fent is voltam. Nagyon örültem, hogy ismét jön a lejtő, hurrá csak lefelé, ahogyan csak bírok futok tovább. Ismét összefutottam Vikivel és Zselyivel, és mondták, hogy megérkeztek Szüleim, akik a Clark Ádám térnél várnak. Megkezdtem a harmadik, egyben utolsó körömet is. Szinte repültem, rutinosan tudtam már, hogy mi vár rám a futó útvonalon. Ez a kör már az utolsó, rápillantottam az órámra, hú ha nem jön közbe semmi, akkor bőven 2 órán belül leszek, nagyon izgatott lettem. Lehet picit gyorsabb voltam az emelkedőn, de hirtelen éreztem, hogy nem bírom tovább, 18 km-nél jártam. Nem adhatom fel, csak ezt mondtam magamnak. Gyerünk tovább bíztattam magam. Jött végre a frissítő, rendesen ittam és kicsit lassabb tempót diktálva haladtam tovább a cél felé. Éreztem, hogy most már meglesz, már csak 2 km. Megint felgyorsultam, és igen utolsó 1 km, meglesz. Elkezdtem hajrázni. Egyre gyorsabban haladtam. És végre láttam a "Célbaértél" feliratot, hurrá megvan a félmaraton. A célban vártak a Szüleim, Viki és Zselyi. Csodálatos érzés volt, azt hiszem meg is könnyeztem ezt a célbaérést. Szorosan átöleltem a Szüleimet és mondtam, hogy sikerült, megvan. És hogy csodálatos érzés volt ismét legyőzni a távot. Az éremosztó lány is átölelt, fantasztikus volt. Na és az időm pedig 1 óra 50 perc 19 másodperc lett. Megcsináltam ismét. Zsuzsiék is szuper eredménnyel teljesítették a 7 km-es távot, büszke vagyok rájuk, én tudtam, én hittem bennük. Köszönöm szépen a bátorítást, a szurkolást családomnak és barátaimnak. Ezzel a 2 órán belüli nehéz pályán lefutott félmaraton ismét erőt adott a további felkészüléshez, folytatom tovább, cél az októberi Maraton.