2024. augusztus 10-én egy reggeli futásom (vasúti híd, római part, Lupa tó: https://www.relive.cc/view/v36ARgmmBGq, 1:36:19 ) során már nagyon közel kerültem a 15 évvel ezelőtti félmaratoni rekordom megdöntéséhez, így kérdésessé vált, hogy ki tudom e "bírni" szeptember végéig, hogy augusztusban, Esztergomban múljam felül az ott 2009-ben elért időeredményemet (edzesonline bejegyzése: https://edzesonline.hu/edzes/251282, videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=LvRqBse9LFM ) Augusztus utolsó hétvégéje több lehetőséget is kínált erre, de a maratoni felkészülés jegyében már hosszabbakat is kellene futnom, s mivel továbbra is a terepfutás örök szerelmese vagyok, így a Garmin WTF Spartacus versenyen kívántam volna leginkább száguldozni egy kellemeset. Mikor kiderült, hogy ez most nem jöhet szóba, a szombati (Bakony Balaton néven futó ) veszprémi félmaratonra tettem le a voksom, hiszen az is egy elképesztően csodálatos környezetben fekszik, az ország egyik legszebb városában. Az útvonal nagy része ugyan a városban, utcákon halad, de egy része a csodálatos Séd parton, a Vár alatt, a kolostorok és kertek völgyében, terepfutáshoz illő környezetben és körülmények között. Bizonytalan voltam, hogy ilyen melegben és ilyen szintes útvonalon milyen időeredményt érdemes megcéloznom (mivel az útvonal háromszor is felvezetett meredeken a pompás vársziklára), de végül közvetlenül a rajt után úgy döntöttem, hogy ilyen extrém körülmények között is megcélzom az elmúlt másfél évtizedben megközelíthetetlennek tűnő 2009-es esztergomi időmet, így közel 4 perces ezrekkel kezdtem el róni a kilométereket a veszprémi utcákon. A rajt után a Mackó cukrászda és a Megyeháza mellett elhaladva az Erzsébet sétány következett, majd a nosztalgikus hangulatomat tovább fokozandó az egyetemi épületek megkerülésével kalandozhattam a múltamban. Az Egyetem utca kellemesen lejtett ahhoz, hogy tartani (sőt kicsit fokozni is) tudjam a gyilkos tempót, ráadásul a könyvtár és a színházkert mellett elhaladva, átkelve a főúton a Toborzó utca egy elég komoly lejtővel vezetett le a Szent Anna kápolnához, a Vár Szikla tövéhez. Itt már óvatosnak is kellett lenne, nehogy esés legyen a túlzott gyorsulásból, de úgy tűnt a lábaim állják a sarat. Fantasztikus élmény volt a várdomb szorításában, majd a csodás Séd völgyben haladni a Gulya domb felé, bár itt már nagyon vártam a frissítő pontot, ami a Viadukt alatt áthaladva az állatkert parkolójában biztosított számomra vízet és isot. Itt még csak 1-1 pohárral vettem magamhoz, de miután az első kör végén szembesültem vele, hogy a rajt/cél területnél lévő másik frissítőponton csak víz áll a futók rendelkezésére, így a következő alkalommal már 2 pohár vizet és 2 pohár iso-t kértem. Ezt nyilván már nem tudtam menet közben megoldani, így némi megállás és időkieséssel járt a tankolás, de szükség volt ra a borzasztó kánikula mellett, mert sajnos a frissítőpontokon kívül nem volt egyéb külső hűtési lehetőség (tűzoltóslagos locsolás, vagy vödör hidegvízes frissítés, mint legutóbb Tatán) - pedig nagy szükségem lett volna rá. Komolyan mérlegeltem egy -egy csobbanási lehetőséget az egyébként kristálytiszta vízű Séd patakban.3db 7 km-es körből állt a félmaratoni útvonal, és egyidejüleg 7, 14 km-es távon is rendeztek verseny, illetve 21km váltóverseny is zajlott, így nem csak félmaratonistákból állt a mezőny. A frissítésen kívül a körök végén található brutális meredekségű emelkedők jelentettek még kellemetlen kihívást: a Séd völgyből a Buhim utca vezetett fel a Szabadság térre.