...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink vannak, de persze velem együtt nagyon sokan ezt abban a pillanatban nem így érezzük. Ezek csak "szép civilizált luxus-nyavalyáink". Minden relatív! Ha úgy érzem éhes vagyok, a saját addigi érzéseimre gondolok, de igazából éheznem még sosem kellett. A világ egy másik szegletében, de akár kis hazánkban is van olyan, aki "soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a jóllakásról!" De itt a "föld naposabb oldalán" mégis sokszor elfelejtjük, hogy mi az igazán értékes, amit bármennyi pénzért sem tudunk megvenni, mert "Nem vagy gazdag egészen addig, ameddig nincs valamid, amit nem lehet pénzért megvenni." Kívánom, hogy minél többen éljük meg ezt a fajta gazdagságot! A szűk családomnál nem kellett magyarázkodni, hogy a jó ügy mellé álljanak. Ez nem mindenhol működik, nem is elvárható, hogy pusztán a személyem garancia legyen az adakozásra. Erre szokták mondani, hogy ne hiszékeny legyen az ember, hanem merjen kérdezni és utána dönteni! Ilyenre is volt példa és ennek örültem a legjobban, amikor tudtam mesélni a Bátor Táborról és az Élménykülönítményről. Ez volt az egyik fő célom az önkéntes futásommal, hogy minél többen halljanak erről a fantasztikus kezdeményezésről, magáról a Bátor Tábor szellemiségről. Több célom is volt ezzel a vállalásommal. Egyrészt adományt gyűjteni és elérni a kitűzött összeget, másrészt felhívni a figyelmet az önkéntességre. Ebben volt nagy segítség, hogy néhány blogbejegyzést tettem a profilomra. Mert ez az, amit hozzá tudtam tenni a sikerhez. Ez látszólag a futásról íródott, de szerintem egészen más volt a mondanivalója... A harmadik dolog pedig az, ha valaki ezen dolgokon felbuzdulva a jövőben élménykülönítményes futó lesz és tovább emeli a társaság presztízsét. Ekkor lenne teljes a siker, mert óriási energiákat tud megmozgatni! Mivel ez egy tipikus win-win szituáció, mindenki csak nyerhet vele. A futó el nem múló élményeket kap (vagy elkészül egy blog, ami később gyerkőceimnek irányt mutathat... ;) ), az adakozók az "önzetlenül tettem valamit" érzéssel gazdagodnak, a táborozók pedig több turnus teljes programköltségét kapják. Szerintem leszek én még a jövőben is a Bátor Tábor futó nagykövete, de most hagyom érlelődni a történteket és békén hagyom az adakozókat is :) ...mert hogy nem könnyű kérni sem és sok esetben nemet mondani sem a kérésre. Sok ötletem van, hol tudnék még segíteni, sajnos végtelen a merítési lehetőség. Jót szeretnék tenni ezután is és azt a tőlem telhető legjobb módon. ("Jót s jól...", Kazinczy Ferenc után szabadon.) Sokat tanultam ez idő alatt. Egyrészt magamról, másrészt másokról. Tanulságképpen elraktározom magamban, hogy mik az igazán lényeges dolgok az életben. Gyarlók vagyunk, két lábunk van, nem csoda, ha néha megbotlunk. De mások nevelése helyett elég, ha saját magunkkal foglalkozunk és minden este a tükörbe tudunk nézni. Mert mennyire jó érzés, ha "csak úgy" ellapátolom a szomszéd háza előtt a havat, "csak úgy" lehajolok a gazdátlan szeméthez és a kukába dobom vagy "csak úgy" kipakolom munkahelyemen a közös használatú mosogatógépet. Vagy mekkora pozitív energiákat indukál, ha a zebrán átengedő autósnak a hüvelykujjamat mutatom az ég felé és nem a középsőt, ha elfelejt elsőbbséget adni... Apró dolgok ezek, de mégis ettől lesz szebb az életünk. Ráadásul nem kerül semmibe! Béke, szeretet és Élménykülönítmény veletek! :) :)