2. Nap - Póvoa de Varzim - Castelo do Neiva Huh, nagyon jól aludtam az éjszaka. Egybefüggően sikerült 8 órát végigaludni és ébresztő nélkül 5-kor kipattantak a szemeim így nekiláttam készülődni. Mindig jól jön a fejlámpa sötétben, de kiemelt szerepe van a Caminon a reggeli pakolászáskor, ugyanis díjazzák hogy inkább a csökkentett fényerejű kék vagy a vörös fénnyel kutakodsz minthogy a telefonod glóriafényét használnád. A reggelivel és meg nem száradt ruhák beszedésével lassan 6 óra lett. Már többen is tollászkodtak. Egy aranyos jelenetnek voltam szemtanúja, hogy két férfi egymástól függetlenül a térképbe és útikönyvükbe temetkezve próbálják kiötleni vajon melyik is lenne a mai legjobb útvonal még partnereik egysuerre kb.csomagolják az útravaló elemózsiát. Az időjárás érdekesen borús és enyhén szitáló eső esik vagy ködféle gomolyog. Hát ez nem segít a meg nem száradt ruhákon, amiket immáron már szégyentelenül a táskámra függesztve szárogatnék. A part menti szórakozóhelyek némel,ikéből még most szállingóznak haza az éjszaka ott bulizók. Némelyikük odaszól, hogy jó utat kívánjon még a másik jót nevet a táskámra kifüggesztett holmikon, majd odakiáltja, hogy cseréljünk életet. Ezen után aelgondolkodtam... egyébként is sokat gondolkodok...itt van idő bőven erre. Túl rövid az élet, hogy ne éljünk benne...hogy ne éljük meg a pillanatokat és ne azokkal az emberekkel éljük meg a benne rejlő csodákat akiket nagyon szeretünk. Egy táska, ami nálam van...végigvelem tart az úton, csak úgy mint a bakancsom...túrabot, meylet valószínűleg itt hagyok a végén...sokszor eszembejut a birtoklási vágyunk...még a fényképezésről is ez jutott eszembe, hogy megörökítsük a pillanatot, hogy velünk legyen, a miénk legyen. Az Út kicsit segít kizökkenteni, de legalább is eltávolodni a kapitalista világunktól... na de ennyit az elmélkedésből most egyelőre. A reggeleket szeretem a legjobban...erre emlékszem a Francia Útról is... a napfelkelte előtt még sötétben elindulni, mikor ráborul az emberre a csillagos égbolt...félelmetesen hatalmasnak és gyönyörűnrk érzem ilyenkor (is) a világunkat. Egyébként nem írtam sokat arról, hogy ugye egyébként is milyen gyönyörű errefelé a természet. Hatalmas itt a növényi társulások,madárfajok, rovarfajok diverzitása. Az UNESCO világörökség részét is képezi ez a szakasz. A Francia Úthoz képest szerenyebb az útjelző sárga nyíl, viszont ha a baloldalunkon van a tengerpart, akkor nagyvalódzínűséggel jó irányba haladunk. Bár még csak a 2.napomat töltöm az Úton viszont nem túl nagy a nyüzsgés. Egyébként azt olvastam, hogy Portugáliából jövő zarándokok kb 20%-át teszik ki az össz zarándokoknak akik Santiagoba érkeznek. Na de vissza a sétához. A part mentén néhányan sátrat vertek és ott töltötték az éjszakát. Megtehető így is az út és lehet spórolni is vele viszont ez esetben a többletsúllyal kell számolni mindenképp. Tegnap elfelejtettem megírni hogy amennyire szép, de nem időtállók ez a fapadlós megoldás az útvonalnak a deszkák közé előszeretettel lekukucskált a túrabotom kb. folyamatosan, néha be is szorult 🙂) pedig nagyon szeretem használni ugyanis komoly terhet tudnak levenni az emberről a túrázás során. Viszont a mai szakaszon jóval kevesebb ilyen faléces út volt ez sajnos viszont azzal is járt, hogy eltávolodott az Út a parttól, de cserébe több helyen tudtam a botokat érdemében is használni. Olyannyira, hogy a mai utolsó 5 km-en még egy erdős területen is áthaladt az útvonal kisebb-nagyobb emelkedőkkel. Kicsit még visszatérnék a parthoz, ahol már tegbap is láttam- vannak helyek ahol betakarítják a hínárt. Ma konkrétan a térképen is megvolt jelölve egy "seaweed harvesting" pont. Azt olvastam 6-8 hetes növekedés után takarítják be rendszeresen attól függően milyen tenyésztési módszert használ a termelő. Ezután szárítják és tárolják majd árubabocsátják. Amúgy annyira sokmindent szeretnék írni, de mire idejutok már eléggé elfáradok és csukódik a szemem. Ma is elég sokat gyalogoltam, de eddig jól bírják a lábaim, sokat kenegetem bár elég gyorsan fogy is így a krém majd keresnem kell dm vagy rossmannhoz hasonló üzletet egy nagyobb városban. Esposende városán áthaladva a Littoral Nemzeti Parkon is keresztülhaladtam, melyet azért hoztak létre szintén, hogy megőrizzék a madarak, halak élővilágát. Érdekességek még a mai napra: Útközben volt egy fa amire egy helyi halász üzenetet hagyott a zarándokoknak, hogy vigyél magaddal a fa másik oldalán kifüggesztett dolgokból. A parton összegyűjtött nagyobb kagylókat amiket felfűzött 1-1 madzagra. Így akár táskára, akár nyakban is hordható 🙂 Velem jött innen egy narancsos árnyalatú kagyló. Továbbá érdekesek a házakon levő csempe díszek mostmár megfigyeltem, hogy a ,,festmén,,, szerűek vagy életképeket jelenítenek meg (néni és bácsi integet, rőzsét gyűjt, főz stb.) vagy szenteket, bibliai jeleneteket ábrázolnak. Bár én nem szakrális céllal és jelleggel járom a Caminot belebotlok 1-2 érdekességbe. Ma skótdudások által felvezetett Mária-menet volt, ahol kis ,,páholyokon,, vitték a Szűz Anya és más szentek szobrait. Végül 32 km után megérkeztem Castelo de Neivaba. Érdemes egyébként az applikációk adta napi sétabeosztástól eltérni így nagy valószínűséggel elkerülhetjük a betelt Albergueket. 🙂 Ez ma nekem is sikerült. Holnap ismét meglátom mennyit fogok menni, egyelőre várom a 18.00-at hogy a közeli kis étterem megnyiljon és vacsorázzak egy jót leöblítve egy helyi borral vagy sörrel. Apropó ma az egyik kávézóban kipróbáltam a Patel de Belém-et ami egy híres helyi édesség, egy krémmel töltott tortácska. Nagyon finom volt és jól esett a séta Mára ennyi. Holnap folytatom. Csak vidáman!