© 2018 Bátor Tábor Foundation
A félmaratoni verseny után átvettük a célban a befutó csomagot. Kellemes volt a sör, jól esett a ropi, jó volt egyet beszélgetni az időeredményekről, na és persze arrról, hogy mennyire elérhetetlen az 1:30-as félmaraton idő. Visszaidultam az autóhoz, és láttam a buszt, amely a szintidő feletti futókat szedi össze, és az előtte futókat. A 19. kilóméterenél láttam olyanokat, akik annak ellenére, hogy valószínűleg nem érnek be, keményen küzdöttek. Ők az igazi hétköznapi hősök.
Múlt héten csak két edzést csináltam a négy helyett, mivel az UltraBalaton 33 km-es etapja után úgy gondoltam, szükség lesz a pihenésre. Így edzésszámban nem, de kilóméterben a terv szerint haladok, és úgy tűnik, kevésbé fáraszt le. Szerencsére az időjárás miatt nem kell azzal foglalkozni, hogy mikor megyek wakeboardozni.
Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt! Ha nem futóként, akkor kerékpárosként, ha nem kerékpárosként, akkor nézőként. Bár voltak rossz előjelek - mivel a harmadoló edzést későn csináltam meg a héten, és izomlázam volt. De a szombat délelőtti átmozgató futás, a hideg balatonban fürdés (kisgyerek labdája után mentem be) és a 2 sör + unikum kombó egy egészen vállalható 5:17-es átlagos perc/km időig vezetett. Imádom ezt a tavat! Tavaly Fonyódligettől Balatonszéplak-felsőig futottam. Idén Balatonkenesétől Balatonfüredig. Néhány év, és teljesen körbeérek.
Pénteken síeltünk, szombaton 7km futás és foci, ma 18km futás volt a menü. Húsvétra ez így nem is rossz. Bár a foci után 3 sör és 3 unikum szilva nem segítette a mai futást, főleg úgy, hogy tegnap ebédkor ettem utoljára. Mindegy, legalább sikerült szimulálni a maraton utolsó 15 km-ét :-)