Visszaszámlálás
Nos, a múlt hét ismét mozgalmas volt. Hét közben a "szokásos" két futás, összekötve a kellemest a hasznossal. Átvettem a szuper új Élménykülönítményes pólómat, amit le is teszteltem csütörtökön. Kényelmes, szép, nem csúszkál. Amúgy ugyanez a helyzet a nadrággal is, szenvedtem sokat, mire megtaláltam az igazit. 2-án vasárnap futottam Pakson az atomfutásom 16 km-t. Rettentően izgultam, nagyon szerettem volna, ha minden rendben megy. Az elmúlt időszakban pulzuskontrollal futottam, igyekeztem 160 alatt tartani menet közben. Ez azt jelentette, hogy szüttyögtünk folyamatosan, borzasztóan idegesítő - de hatásos - volt. A vasárnapi versenyen is igyekeztem ehhez tartani magam, a cél, hogy lefussam a távot. Ehhez képest az elején szétestem fejben. Nagyon. Pillanatok alatt az egekben volt a pulzusom, alig tudtam 170 alatt tartani, olyan tempóban mentem, hogy 500m-re mögöttem jött a záróbusz (legalább ezt is gyakoroltam :D ). Szenvedtem a táv feléig rendesen. A kb 300 m szint gyakorlatilag egy helyen volt, hegyre fel és fel és fel és fel.... A 8-as táblánál tudtam elengedni magam, és élvezni a futást. Onnantól nem lestem (annyit) az órámat, csak az időt néztem, hogy egyek amikor kell (félóránként). Rengeteget ittam, volt nálam zsák, illetve minden frissítőponton ittam egy pohár vizet, a végén egy kis kólát meg iso-t is. A gyomrom remekül bírta a kiképzést, a lábam fáradt ugyan, de semmi gond nem volt. 9 km környékén elkezdtem utolérni a (szintén) lemaradókat, előzgettem hegymenetben (is). Ez fejben nagyon jót tett. Sajnos nem sikerült 2 óra alatti időt futnom, bosszantó, ha az elején nem pánikolok a pulzusom miatt, akkor simán megvan. Így 2:03:13 lett a hivatalos időm. Ami megnyugtató, hogy azon kívül, hogy (nyilván) fáradtam, nem volt semmi bajom. Sem a hasammal, sem fizikailag. Úgyhogy mostmár csak a visszaszámlálás van, még hatot kell aludni a versenyig. Addig is: #segítsünkegyüttéleteketváltoztatni
More blog posts
Epilógus
Nem tudom pontosan meghatározni, mikor fordult meg először a fejemben, hogy maaajd egyszer lefutok egy félmaratont. Talán akkor, amikor megvettem az első – kimondottan futó – cipőmet. Vagy amikor Barbi a borvidéken határozottan állította, hogy ha az a táv megy, akkor síkon simán le tudok futni egy félmaratont. Egy dolog biztos, március elején megtörtént a nevezés. Emlékszem, táborban (Bátor Tábor) voltam, amikor Máté benevezett mindkettőnket. Úgyhogy futottam továbbra is szépen, versenyeken is voltunk, aztán vettem egy komolyabb cipőt is. Iszonyú nagy mázli volt ez így, imádom a ...
Megvan az az érzés…
Megvan az az érzés, amikor némi kihagyás után a versenyen elhazngzik a "mi csak 8 km-t futunk" mondat? És a totál bepiupult válasz? Na, így mentünk neki a Szufla futásnak. Nagyon meleg volt, a pálya - mire mi rajtoltunk - teljesen poros. Nem mondom, hogy a legjobb visszatérő terep. Nagyon megszenvedtem, a melegtől a pulzusom az egekben volt az első perctől. Gyakorlatilag totyogtunk végig, nem is futottunk szinte - legalábbis a szintidő ezt mutatta, én persze úgy éreztem, mint aki lohol és lohol. Egyébként a verseny maga zseniális volt. A szervezés profi, 2 frissítőpont a körön, olyan ...
Pitstop.
Kedves barátaim, támogatóim! Az elmúlt néhány hétben nem jelentkeztem, nem adtam hírt. Ennek az a nagyon egyszerű oka volt, hogy akadt némi egészségügyi problémám, ami miatt parkolópályára tettek, nem edzhettem. Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt, kifejezetten nagyon nehéz, de az ember lányának az egészsége az első, hát hagytam. Ez a 6. hét, hogy nem volt a lábamon futócipő, és még 10 napig nem is lesz. Mindazonáltal azt gondolom, hogy őrületesen nagy bullshit lenne, ha nem állnék rajthoz. Vagy ha feladnám a kampányomat. Igen, kevés az idő. Igen, benne van a pakliban, hogy nem jön ...