Kicsit több lett, maradhat? Már a 9. nap reggelén megvolt a vállalt 100 km futás, pedig két nappal előbb még biztosra mondtam, hogy a vasárnap is kell majd a százashoz. Szerdán és csütortökön éppen csak kizzadtam magamból 10 km-t. Akkor elképzelhetetlennek tűnt, hogy két nap alatt meglegyen a hiányzó 24.  És mégis meglett! Pénteken nagyon beindultam, 12,2 lett, és így szombaton már nem volt kétséges, hogy a maradékot le kell nyomni. Meg is lett! Azt hiszem, a lendületemhez sokat adott hozzá az is, hogy a Bátor Tábornak való gyűjtés is beindult. Pénteken átléptük az 50%-ot. Itt is hálásan köszönöm a nagylelkű adományokat!  Szombat reggel, a teljesítés örömére alaposan megjutalmaztam magam: meggyes sör, pezsgőkrémes babka (csak egy pici belőle), csokis csiga, presszó kávé. Ugye, tudok élni? :-)  Vasárnap reggel már egészen más volt a futás! Felszabadultan mehettem, nem volt semmilyen teljesítendő feladat. Össze-vissza tempóban, néha 14 km/órával, utána meg nézelődve és fényképezve mentem majdnem 5 kilométert.  Így lett 105,29 km a futás. Vállaltam még 30 km gyaloglást is, abból 68.9 km lett. így jön ki a 174 km a 10 nap alatt. Nekem ez azért elég sok. 100 km a havi futásadagom. Az edzésekkel és a futással a június 177 km lett, és júliusban is van már 49.  De nem hagyom abba! Azt tervezem, hogy minden nap futok egy kicsit, és megpróbálom a sebességemet javítani, mert az most egyáltalán nem az igazi. És még azt tervezem, hogy nyomulok, mert a Bátor Tábor nagyon megérdemli a segítséget, és óriási szüksége van rá a beteg gyerekek életminőségének javítására.   A kilométerek megvannak, már csak a forintok hiányoznak. Kérem, hogy segítsetek, segítsenek ebben is. Köszönöm szépen!