Jó ideje (2006-ban volt az első), hogy futok, több-kevesebb kilométert, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Kezdetben a célom az volt, hogy 3!!! Kilométert le tudjak futni "viszonylag" emberi idő alatt. Majd jöttek a hosszabb távok, 5-7 km, 40-50 perc alatt, amikor a végén már levegőt sem kaptam, lassú voltam, és nem is esett olyan jól. És igen, ezen tájt abba is hagytam a futást, mondva, nekem ez nem megy. Csak egy eszköz volt. Fogyni akartam. És csak kényszer volt... Viszont mindig ott motoszkált bennem, amikor felszedtem pár kilót, illetve a környezetemben is sokan futottak. Aztán 2014. június 15-én MINDEN megváltozott. Elkísértem egy ismerősömet a K&H félmaratonra, ahol a hangulat, az atmoszféra, a tömeg, és az a tömérdek adrenalin, ami az 56-osok terén felgyülemlett beszippantott, és kimondtam azt, amit soha nem gondoltam volna, és talán akkor még el sem hittem, " Én is akarom, akarok futni egy félmaratont". A cél adott volt, Október, 21 km (meg egy kicsi), na de hogyan? Elég nekem heti 2 edzés, többet nem szánok rá. (Szerintem nem vettem komolyan még akkor sem, de a 2-t legalább betartottam) Aztán végül szeptemberben Nyíregyházán, az 1. Vidor Félmaratonon ott voltam a rajtvonalnál, akkor még azt hittem felkészülten, és simán lefutom, és siker, boldogság, 2 órán belül, stb... Nem így lett. Elfutottam az elejét, 14 kilométernél elszállt a GPS-em, 17-nél besavasodtam, a végén csak vonszoltam magam. Végül 2 óra 8 perc lett. Csalódtam. De majd tavasszal. Április, Vivicitta, 2:11...megint csalódtam... A 2. Vidor-ra való felkészülésemet pedig már fel is adtam. Majd egy másfél évre a futást is. Újra!!! Ez történt eddig. De mint mondani szokták, "hajnal előtt van a legsötétebb", és néha tenni kell egy lépést hátra, hogy nagyobb lendülettel mehessünk neki a csúcsnak, tehát visszavettem. Legyen 10 K, viszont azt 100%-osan, max-ra zúzva. Elkezdtem a futkorászást, és természetesen jött is az első akadály, térdsérülés. 3 hét kihagyás. De mostmár tudom, hogy ez volt a jel, a valódi "visszalépés" a "rugó", amit fel kellett húzni, mielőtt kilövök... Vettem egy új cipőt (Kalenji LD), megvettem a cél-órám (Polar M400) - mindkettőt már rég akartam, de most jött a JEL - vettem egy sportnapszemüveget, beregisztráltam a versenyre, igényeltem az edzéstervet, és megkezdtem... 9 héten túl vagyok. Tudom, hogy MOST sikerül. Mert MOST nem adom fel, nem ADHATOM. És nem magamért. ÉRTÜK! MEG FOGOM CSINÁLNI!