Lippai Tamás Blog posts

UB2020 Köszönöm!

Sziasztok!

Az Ultrabalaton három hete volt, én pedig még nem írtam semmi összefoglalót. Először is ezúton szeretném megköszönni mindenki támogatását. Szerintem sajnos a táboroztatóknak sem úgy alakult ez az év, ahogy tervezték. Majd lesz helye később az összegnek.

A futásom sem úgy alakult, ahogy terveztem. Rajthoz álltam, de az ígért teljesítés elmaradt.

Valamikor az augusztusi ház körüli munkálatok során, vagy szeptember elején megemelhettem magam, tehettem egy rossz mozdulatot és az egyik intenzívebb edzés során előjött egy nem fájó, tünetmentes duzzanat a jobb lágyékomnál. Utolsó másfél héten pihentem és minimálisan edzettem, hogy szinten maradjak. Sejtettem, hogy mi ez, de felelősségvállalási nyilatkozat aláírása és az emberek lebeszélési kedve miatt nem említettem senkinek. Gondoltam, megpróbálok elindulni a 221km-en így. Futok, ameddig jutok.

54km-t sikerült megtennem hegyen-völgyön, amikor ismét elkezdett bedagadni az említett rész és kellemetlen húzódó érzést váltott ki. Úgyhogy én kiszálltam a versenyből. Balatonfüredtől Badacsonyörsig, a Varga Pincészetig futottam. A kép ott készült. Múlt heti orvosi vizsgálat után most már bizonyosan tudom, hogy mindezt lágyéksérvvel, kitapintható sérvkapuval sikerült “abszolválni”.

Aki azt hiszi, hogy futás közben kikapcsolhatja az agyát, az téved. Rengeteg racionális döntés után jutottam el odáig, hogy kiszállok. Nincs értelme tovább tolni. Egy kedves pszichológus hölgy egyből jött beszélgetni, vigasztalni, de biztosítottam róla, hogy én nem az az ultrás vagyok, aki telesírja a párnáját, ha fel kell adni.

Majd jövőre ugyanott, akkor már műtét utáni hálós megerősítéssel, “élő szövet a fémvázon” jeligére. 🙂

Mindenkinek jó egészséget!

Lipi

p-168

Lippai Tamás

XIV. NN ULTRABALATON
Ultra Balaton
Donate now!