Hivatalosan április 16-án indítottam útjára a harmadik jótékonysági futásom kampányát, amivel a Bátor Tábor lakóit, a súlyosan beteg gyereket segítem. Nagy utazás volt ismét. Röpke másfél hónap alatt az ügy mellé álltak nagyon sokan, és lassan meglesz a háromnegyed is. Ilyenkor a rajt előtti héten mindig azon izgulok, hogy vajon sikerül-e teljesíteni a kitűzött célt. És akármit mutatnak a számok, tudom, hogy igen. Mit is tettünk hozzá mi 75-en, mire lesz elég az összegyűjtött támogatás? Aki már hozzájárult, ilyenekkel találkozhatott: Nyílvessző az íjászfoglalkozáshoz, vércukormérő tesztcsík, ajándékcsomag a táborozóknak, egy táborlakó napi hatszori étkeztetése, egy gyerekcsoport kézműves foglalkozásának anyagköltsége, egy tízfős gyereksereg egy napi elszállásolása. De én biztosan tudom, hogy ennél többet tettünk közösen. Az önzetlen, feltétel nélküli segíteni akarás csodákra képes. Mi  már tudják, hogy adni öröm, jónak lenni jó. És az üzenetek! Felemelő, bizsergető érzés olvasni őket. És tudom, hogy ott lesznek velem a nehéz pillanatokban a huszonsokadik kilométernél, hogy a lila póló ereje mellett a barátaim szavaiban rejlő érzések a célba juttassanak. Mert ereje van ezeknek a gondolatoknak, és biztosan a célig visznek. A fizikai és a fejben történő felkészülésen túl vagyok, és alig várom, hogy futhassak. Már csak három nap, és rajtolok. A futás, ígérem, 100% lesz. Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ebben a küdetésben. Köszönöm, ha vasárnap is szurkoltok nekem, <3  Hajrá Élménykülönítmény! <3