Nem sikerül magam utolérni az írásban, de most megpróbálok felzárkózni. A Night Run után a következő nagyobb futás a tókerülő volt az Élménykülönítménnyel. Márciusban Tomi és Bea meghívására voltam életemben először itt és ekkora távon futni. Ezért gondoltuk Lacival, hogy mi is teszünk egy ilyet. Na igen, nekünk nyárra esett, ragyogó napsütés és ezer fürdőző, kiránduló, bringás és négylábú. Hajnalban indultunk, és Dinnyés felé, hogy a nagyon strandos részeket még a furdőzők előtt átfussuk. Sikerült is, hajnalban már futottunk, hétkor már Gárdonynál jártunk. Viki, Balázs, Tomi, Bea is velünk tartott, valamint a kisnagyfiam. Ő lett volna a bringás frissítőnk, de mire leszáltunk a vonatról leeresztett a kereke, ellenben nekem meg felszökött a vérnyomásom. Viki az életünket mentette meg, hogy bepaszírozott magához még két üveget és zselét, valamint fel és le keringett a futók között, gondoskodó tyúkanyóként. Hamar szétszakadt a mezőny, nekünk még nem megy olyan profi módon. Ezúton is köszönjük újra és újra <3 Máté már nem is tudott, csak valahol Sukoró környékén beszállni a buliba, két kilométerenként pumpálnia kellett. Onnan már nem is volt sok hátra, jól is éreztem magam, hol összefutottunk újra, hol szétváltunk. Nagyon meleg volt, tűzött a nap is és ismét éreztem, hogy a cipővel baj lesz. Ahogy telt az idő és egyre több kilométert tettem meg, már nem esett olyan jól, hogy stabilan tartja a cipő a lábfejemet. Inkább nyomorgatásnak éreztem, és azt is, hogy a cipő orra nyomja vissza a lábkörmömet a körömágyba. Ez előfordult előtte pár héttel, amikor egyedül futottam körbe, akkor rosszabb volt ez a fájdalom. Meg is váltam utána a körmömtől. Most sem volt kelleme, de a többi futóalkatrészemmel nem volt baj. Szép egyenletesen vettem a levegőt, nem lihegtem, nem zakatolt a szívem,  jókedvűen futottam. Persze mindenki előttem ért oda, ami nem is csoda, hiszen én sosem gyors, csak közepes és hosszú akartam lenni. Ráadásul ők nagyon jó futók :) De sikerült a 35 km és örültem neki, mert először futottam ekkora távot és ha nem várnak rám tovább megyek negyvenig :) Volt még bent kakaó... ...amit két nap múlva a 33.Wizz Air félmaraton felkészítő futásán ki is adhattam magamból, mint BSI Futónagykövet. Két ilyen alkalom volt, hétfő és szombat. Ez egy futónagykövetek által adott lehetőség, ahol van mód hosszabb távot futni kisebb közösségben. Klassz kis banda jött össze, jó hangulatú volt a futás. Kellemes idő volt és még az aznap már lezárt, de még üres M0-s hídra is belógtunk futni. Sajnos a második alkalomra, már a kerékpár utat is elbarikádozták, így a jó kis rutnikörünknek annyi lett Csepelen.