Tudni akarom, hogy megy-e 35-ig... Nekivágtam egyedül Mátéval. És jó volt, csak.... Hajnalban indultunk, hogy hétkor már futhassak. Meleg is lesz, strandszezon, nagy tömeg. Velencéről indultam Dinnyés felé. A szabadstrandok még tényleg üresek, pár horgász ücsörgött élvezve, hogy végre átmelegednek. Megy. Jól. Gárdony. Élvezem. Meleg van. Máté nyafog. Dinnyés. Kicsit uncsi a táj, de elvagyok a kis zenémmel...futok. 2.gél. Pákozdra fordulok. Még mindíg jó. Máté továbbra is nyafog a bringán. Unja. Előreküldöm, nem vagyok rá kíváncsi. Nem érte vagyok itt, ő van itt értem. Pákozd. Még mindíg jó. Futok. Nem vagyok fáradt. Már nem izzadok. Számtalan bringás jön szembe, vagy a hátam mögül. Integetnek, vigyorognak, mutatják, hogy jó vagyok. Visszaintek, ti is. Emlékhely felé...Még mindíg futok és még mindíg jó. Ránézek az órámra, alakul. Az első vigyor. Jól vagyok. Franc a nyomorult kaptatóba, kitökömraktaeztide?! Fent vagyok. Any@d. De még mindíg jó. Sukoró. Unalmas a táj. De még mindíg jó. Kezdenek fájni a lábujjaim. A körmöm hiába van levágva, a cipő nyomja vissza a körömágyba. Ez nem jó érzés... Velence. 3.gél. Ráfordulok a korzó oldalára. Újabb vigyor. Eleinte csak unalmas két sor bozótos. Majd fák. Végre egy kis árnyék. A gyerek sehol, pedig kéne innom. Majd elmaradnak a fák, megjelennek a házak és a nádason túl meglátom a színes ernyőket. Széles vigyor. Kinyírom a kölköt. Elhagyom a főutat és lefutok a partra a kis hídon át. És jön a hoppá. Minden tele gyerekkel, sétálókkal, bringásokkal, strandolókkal, kutyákkal, kersztbe-kasul az úton rohangálnak.Az órámon 28 km. Kéne még menni. Egy darabig küzdök, kerülgetem őket, de fogy a türelmem. Lehetetlen átmenni közöttük. 29,3 km-nél vége. Megállok, lenyújtok és megyek a tóba, hűteni magam. A lábujjaim fájnak a nyomástól, de semmi más bajom nincs. A térdemet és a derekamat érzem, de ezt csak ki kell tornázni, meg kell nyújtani, le kell masszírozni. Hirtelen felindulásból lehúzok másfél liter folyadékot. Kéket és kólát vegyesen. Lebegek egy kicsit a tóban...majdnem sikerült. Sebaj, majd augusztusban újra :)