Pöttyösben

Tegnap olyan szinten nem volt semmi kedvem futni, hogy elmondani nem tudom. Semmi sem sikerült, egész nap rossz kedvem volt. Sokszor segít ilyenkor a futás, a magányos csend, csak a léptek zaja... de nem tegnap. Semmihez nem volt kedvem. Hétfőn-kedden is bringáztam, úgyhogy szerdán már nem kellene de mégis... mégis, éreztem hogy most ez lesz a jó. Egy közepes, vagy annál gyorsabb kört terveztem görgőn, Watopiában a kedvenc pályámon. Nemrég kijött hozzá egy frissítés, egy új szakasz ahol eddig csak 4-5 alkalommal mentem végig. Talán sikerülhet egy jó időt csinálni rajta. Ez végül összejött: a feszültség, az indulatok, az egész napos sikertelenség kihozta belőlem az állatot, a Titans Grove KOM-on végül ötödiknek futottam be a 69-ből. Ez ráadásul personal best, majdnem fél percet sikerült javítanom a korábbi legjobb időmhöz képest. 4:35 alatt átlag 351 wattot sikerült kitekernem magamból. Ez az eredmény persze egy valamirevaló országúti bringást megmosolyogtat, azonban év elején én még csak álmodni sem mertem róla. A hegyi szakasz végén a Zwift meglepett egy pöttyös trikóval - megmondom őszintén nem mindig értem mi alapján osztogatja a mezeket, hiszen nem nyertem meg a szakaszt, csak ötödik lettem. Lehet az első négy közben befejezte az edzését és offline ment, és az enyém maradt a legjobb idő az online lévő zwifterek között - nem tudom. Mindenesetre baromi jó érzés, kicsit ünnepélyes volt pöttyösben tekerni. A hegyi szakasz vége a 10. kilométernél volt, innen azért még jócskán volt hátra. Mivel elég sokat kivett belőlem a hajrá, változtattam a terven, elengedtem a célul kitűzött 60km-es össztávot, és inkább erősebben, gyorsabban raktam meg egy jó negyvenest, vagyis innen még 30 volt hátra. Ezután már nagy tüzijáték már nem igazán volt, a célegyenesben hajráztam egyet, ott valahogy mindig előjön belőlem hogy nem akarok mást magam elé engedni. Azaz ez így nem pontos: tegnap még kb. 1.5km-rel a vége előtt egy srác beelőzött egy kereszteződésnél. Első gondolatom az volt hogy utánamegyek, aztán láttam hogy 6-7 watt/kg-mal rakja, ráadásul alacsonyabb pulzussal mint én feleekkora teljesítménnyel. Na őt elengedtem, nagyon nem egy ligában tekertünk. :) Mindent összevéve tulajdonképpen egész jó kis edzés kerekedett a tegnapi - amúgy felejthető - nap végére. Nem bántam meg hogy mégis bringára ültem. Ma viszont - ha törik, ha szakad - futás!!!

More blog posts

Új bejegyzés

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Újra a fedélzeten!

(Magyar) Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...

Két nap múlva… Showtime!

Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...