Sziasztok, Takács Gábor vagyok, és mindössze egy napja vagyok tagja az Élménykülönítménynek. Egy későbbi blogposztban ígérem bemutatkozom és írok magamról részletesebben, ez a poszt azonban a bud:runway run futóversenyről fog szólni, amit alig pár órája futottam le. Idén negyedik alkalommal vettem részt rajta, 2014 óta szinte mindig ott voltam a Ferihegyi Repülőtér 1-es termináljában ezidőtájt. Igazán különleges hangulatú ez az esemény, hiszen földi halandó nem nagyon léphet rá a repülőgépeknek fenntartott betoncsíkra. Ma azonban egy rövid időre a 31L-13R futópálya - mert ez a hivatalos neve - a mi futópályánk lett. 2014 után idén a szervezők ismét egy repülőgéppel leptek meg bennünket: a legendás Tu-154-es, LCAladár mosolygott ránk a rajttal szemben, őt kellett megkerülnünk, körbefutnunk, s így fordulhattunk rá a futópályára. Igazán fantasztikus volt látni egykori maléves pompájában! Egy vicces félreértés miatt végül idén nem a szokásos 10 hanem az 5km-es távon indultam. Alapvetően hosszabb távokra vagyok berendezkedve, kicsit tartottam tőle hogy az 5km kevés lesz igazán felgyorsulni, de végül egész jól ment. Nem igazán találtam a tempót az elején: nem nagyon akartam elfutni magam, de lemaradni sem akartam túlságosan az élbolytól. Így a kényelmesnél azért erősebb, 4:00 - 4:10 közötti tempóval indítottam, s bíztam benne hogy tudom tartani végig. Ahogy a futópályára fordultunk, szemből kezdett tűzni a nap, kaptunk egy kis szembe-oldalszelet is (jé, repülőtér!), így a 4:10 a második kilométerre már csak 4:20 lett, innen kellett valahogy visszaépítenem. A fordulópont után frissítővel vártak bennünket a szervezők, és bár elsajátítottam a lassítás nélküli frissítés technikáját, nem nagyon akartam megzavarni a saját ritmusom: majd a célban lehűtöm magam - gondoltam, és tempóztam tovább. Két srác előzött meg a visszaúton, és egy handbike-os versenyző, ezúton is le a kalappal a kitartása előtt, elképesztő volt látni ahogy hajt. A cél előtt aztán még egy kis hajrá is belefért, az egyik srácot a célegyenesben vissza sikerült előznöm. A vége 21 perc 7 másodperc lett, vagyis 4:13-as ezreket futottam. Ez a hetedik helyre volt elég az 512-ből. Magamhoz képest abszolút jó eredmény, nagyon elégedett vagyok vele. Ugyanakkor úgy érzem, megvan bennem az erő négy perces ezrek alá menni ezen a távon, ez lesz tehát a következő feladat. Számomra nagyon fontos hogy ne csak az eredményt nézzem, hanem a körülményeket is, lássuk tehát, hogyan sikerült ennyire jó helyezést elérnem. Az egyik legfontosabb, hogy épp 101 napja kezdtem egy elég durva edzéstervet (fogok róla külön blogolni), amelynek köszönhetően drámaian javult az erőnlétem, a kitartásom és a gyorsaságom is. Február óta kerek tíz kilót sikerült fogynom, részben az edzés, részben az életmód- és éterndváltásnak köszönhetően. Akartam a sikert a mai napon, fejben nagyon komolyan ott voltam. Ezek tehát azok a tényezők amelyek rajtam múltak. Ami viszont nem: idén már zártkörű, meghívásos lett a verseny, azt hiszem ha a tavalyi atléták idén is rajthoz álltak volna, az első 20-ba sem fértem volna be. (Nem tudom biztosan, nem néztem utána, de így érzem.) Ha a kis baki nem csúszik be és az eredeti terv szerint a 10km-en indulok, szintén csak a 20-30. helyre tenném magam, érzésre. És végül: nagyon meleg volt ma, ami nekem eléggé kedvező, a vetélytársaknak nem annyira. Ha ideális futóidő, mondjuk 16-18 fok lett volna, nem tudtam volna hozni ezt a helyet. Érdekes, hogy tényleg annyira sikerült átszellemülnöm a rajt előtt, hogy egészen a befutó utánig nem is érzékeltem a hőmérsékletet, egyszerűen kikapcsolt ez a részem. Csak a futásra koncentráltam. Ez volt tehát a bud:runway run 5km-es verseny. Őszintén mondom, minden másodpercét élveztem a mai napnak. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. Kérlek ha módodban áll, támogasd Te is a Bátor Tábor kis lakóit, akár csak egy doboz cigi vagy egy kávé árával. Hidd el, minden csepp számít, a tengerek is egyszerű vízcseppekből állnak. :)