Utoljára – ha jól emlékszem – a 2002-ben futottam komolyabb távot. Akkor félmaratont. Aztán úgy gondoltam, tudok én futni mindenféle verseny, szervezés és főleg nevezési díj nélkül is. Tévedtem. Kellő motiváció és cél nélkül sajnos nem ment. Csak nagy ritkán tudtam rávenni magam, hogy felvegyem a nyúlcipőt. Aztán egy kedves ismerősöm megkeresett egy e-maillel, amelyben valami Élménykülönítményről, meg Bátor Táborról beszélt. Őszintén szólva, addig egyikről se nagyon hallottam, de úgy gondoltam, ha ő benne van ebben a buliban, az csak jó ügy lehet, ezért egy kisebb összeggel támogattam a futását. Néhány nap múlva köszönő mailben kaptam egy filmet a Táborról. Teljesen elvarázsolt. Úgy éreztem, én tartozom köszönettel azért, hogy hozzájárulhattam ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez. Aztán jött az érzés, hogy ennél többet is tehetnék, és csatlakoztam az Élménykülönítményhez. Most már van motiváció, nem csak magamért futok. Így meg van a heti négy futás, mert tudom, hogy másképp nem lesz meg a 30 km, és a célként kitűzött 150 000 forint sem. Köszönöm, hogy Te is csatlakozol azokhoz, akik hajlandóak TENNI is azért, hogy kicsit jobb legyen a világunk. Hidd el, a Te segítséged, adományod is nélkülözhetetlen!