"Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít." (Ralph Waldo Emerson) 5 éve léptem át először önkéntesként a Bátor Tábor "kapuját"...amit azóta sem engedtem "bezáródni" magam mögött! Hogy milyen érzés segíteni krónikusan beteg gyerekeknek, arról nagyon nehéz beszélni... Azt át kell élni! Meg kell tapasztalni! Semmi máshoz nem hasonlítható érzés, amikor ezeket a gyerekeket láthatom mosolyogni, 9 méter magas kötélpályán kalandozni, lovagolni, kézműveskedni, íjászkodni, táncolni, akár fél lábbal, fél kézzel is... Sokszor panaszkodunk... Ilyenek vagyunk mi emberek... Ha odaégett az ebéd... Ha éppen késik a vonat... Ha csekk érkezett és meglátjuk a rajta szereplő összeget... Ha a fodrásznál nem olyan lett a frizuránk, amilyet szerettünk volna... És bele sem gondolunk, hogy ezek a mi legnagyobb problémáink! De sokan vannak, akiknek ezek a dolgok mind elérhetetlenek!! Engem ez a tábor arra tanít, hogy változtassak a látásmódomon. Hogy azok a dolgok, amiket problémáknak hiszünk, azok eltörpülnek az igazán FONTOS dolgok mellett... Én ezekért a FONTOS dolgokért futok... Hogy azok a gyerekek, akiket már ilyen fiatalon próbára tesz az élet, minél több örömet kapjanak... Segíts Te is, ha tudsz! Kérlek, állj mellém, fogadd örökbe egy kilométeremet egy-két ezer forint felajánlásával. Veled együtt messzebb jutunk. Szívből köszönöm!