A 20-as éveiben járó fiatalság már érzékeli világunk monoton mindennapjait. Vannak azonban páran, akik keresik a kihívásokat csakúgy, mint én. Ezért döntöttem úgy, hogy lefutok egy hosszabb távot. Viszont csak azért, hogy elmondhassam Magamról „Képzeljétek, lefutottam!”, még nem elég ösztönző. Így jutottam el a Bátor Tábor Alapítványhoz, akik daganatos és krónikus beteg gyerekek boldogabbá tételéért szerveznek táborokat, ahol rengeteg vidámság, szeretet és energia veszi Őket körbe... ezeket a kis emberkéket, akik olyan bátorsággal, kitartással és erővel néznek szembe betegségeikkel, amellyel Mi messze nem találkozunk életünk során. Rám az elmúlt időszakban sokkal ösztönzőbben hat a tudat, hogy nem Magamért, hanem a beteg csöppségekért edzek, és vért izzadok. Rengeteg energiát és időt vesz igénybe a felkészülés, és vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, menten leszakad a lábam, de ha Ők nem adják fel, Én miért tegyem?! Számomra erőt és motivációt jelent a Bátor Tábor, Nekik pedig lehetőséget a gyógyulásra. Kérlek, támogasd Őket ezen az úton és a kórházon kívüli mindennapok boldogságáért az Én futásomon keresztül! Fogadj örökbe Tőlem egy-egy kilométert! Köszönöm hozzájárulásodat ezen "kis" Hősök nevében is!