Számomra a Bátor Tábor az a hely, ahol karnyújtásnyira zajlanak tőlem a csodák. Nyolc éve minden alkalommal, mikor itt vagyok, hálát adok a Jóistennek, hogy része lehetek, és tapasztalhatom azt a mindent felülmúló örömet, amit saját félelmeink, vagyis önmagunk legyőzése jelent. Most eljött az idő, hogy ne csak biztassak rá másokat, de én is belecsapjak ebbe a kalandba!!! Világ életemben utáltam futni. Nem ment, féltem tőle, ha nekiálltam is kudarc volt. Az Élménykülönítménynek azért minden évben kiordítottam a torkom, és ilyenkor mindig megfogadtam, hogy "na majd jövőre én is!"... De persze semmi nem lett belőle - MOSTANÁIG! :) Persze most sem mindig megy jól, küszködöm vele, de sokat ad és külön öröm, hogy a családommal együtt futunk Hiszem, hogy a közös cél a közös jó érdekében egymás felé is visz, összehoz, örömet okoz, megerősít. Akkor is, ha valaki nem fut. Akkor is, ha valaki nem bátor táboros. Sőt, csak akkor igazán! Ha szeretnél részese lenni ennek a közös örömnek, akkor támogasd a Bátor Tábor Alapítványt akár csak egy ezressel, minket pedig és a felkészülésünket akár csak egy ránk-gondolással, imával, október 11-én pedig kereplővel, integetéssel, bármi mással! Jóra fel! ;)