Volt szerencsém három alkalommal kampányolni egy-egy félmaraton alkalmával a Bátor Tábor mellett. Különleges tartalommal töltötte meg ezeket az eseményeket a tudat, hogy nem elsősorban magamért futok. Aztán tavaly egy másfajta csoda érkezett az életembe – apa lettem. Szülőként egészen más súlya van annak, mit jelenthet egy beteg gyerek küzdelme. Csodálattal gondolok rájuk, milyen erő kell nekik nap mint nap. Tavaly nem kampányoltam. Idén visszatérek. Újra rajthoz állok és minden kilométerrel azokért futok, akiknek nem egy verseny a legnagyobb kihívás, hanem maga a gyógyulás útja. Minden egyes lépésem azokért a gyerekekért megy, akiknek a Bátor Tábor nem „csak” egy tábor – hanem erő, önbizalom, nevetés, kapaszkodó. Mert ott nem a betegség számít. Ott a bátorság számít. A Bátor Tábor élményterápiás programjai nemcsak élményeket adnak – hanem hitet, önbizalmat, bátorságot. Azt az érzést, hogy „képes vagyok rá”. És idén még egy különleges együttműködés is születik: a SUP Bázissal karöltve is készülünk közös kezdeményezésre, hogy még több emberhez eljusson az ügy, és még nagyobb hullámokat indítsunk el – szó szerint és átvitt értelemben is, futva, vízen, közösségben: együtt. Most azért futok, mert tudom, milyen érzés a saját gyereked szemébe nézni. Mert szeretném, hogy minél több szülő láthassa a saját gyermekét önfeledten nevetni!