Végig szeretném úszni a Balatont. Régi álom, amit 2015 óta veszek komolyan. Akkor kezdtem bele -nagyon rossz fizikai állapotban, szinte a nulláról - a felkészülésbe. Eredetileg 2017-re terveztem, hogy három nap alatt meg is csinálom a „nagy vizitúrámat”. Elkezdtem kapcsolatokat építeni, úszó iskolába járni és bő fél évvel később Február 13-án Kecskeméten a II. Univer24 Úszógálán a Debreceni Szeniorok pályáján első 12 órás úszásomat 20,2 km-el teljesítettem. Ez volt a könnyű szakasza felkészülésemnek, hisz igaz, hogy rengeteg fájdalommal és kínlódással járt, de nagyon látványos volt a fejlődés. Később ez jelentősen megtorpant, ami nem szegte kedvemet, de a "határidőmet" kitoltam egy évvel. Sportéleti múltam? Gyakorlatilag elhanyagolható. Tájfutás és az a néhány hagyományos Balaton-átúszás még az ezredforduló éveiben. Majd 2005-től zsírréteg és vérnyomásnövelés a napi 13-14 órás autóban ülés, stressz és túlzott kalória bevitel módszerével. Orvosi figyelmeztetés is szerepet játszott abban, hogy életmódot váltsak. 2015 májusa óta úszom annak bizonyításáért is, hogy 50 év felett is lehetséges komoly fejlődés. Külön öröm számomra, hogy úszásommal jótékonykodni is tudok. 2016 folyamán a hatvani Bátor Táborban gyógyuló beteg gyerekeknek százezer forintot sikerült összegyűjteni. Ezt a kampányt hasonló anyagi célkitűzéssel a 2018-as Univer24 úszás ünnepe alkalmából egy 28 km-es teljesítéssel ismét elindítottam. A rengeteg edzés mellett igyekeztem további lehetőséget találni hivatalos távúszásokra. Ma már személyesen ismernek Nagyatádon, ahova 10 kilométeres versenyekre járok. Imádom ezt a közösséget, képes vagyok 500 kilométert autózni egy nap csak azért, hogy itt is leússzam azt a távot, amit egyébként majdnem minden vasárnap "megcsinálok" az otthonomhoz legközelebbi dorogi uszodában. Kipróbálhattam a 12 órás éjszakai úszást is, amiről sokáig hallani sem akartam, hiszen az éjszaka azért mégiscsak az alvásra való. És bizony már 2016 nyarán megvalósíthattam egy másik csodálatos álmomat: körbeúsztam a Velencei tavat. Ez az álomszép úszás olyan örömöt okozott, hogy akkor úgy éreztem, hogy ha más pozitív élményem nem lesz az életben, ezért már akkor is megérte megszületni :) Biztos vagyok benne, hogy megéri változtatni a mozgásszegény életmódon, aminek a várható káros hatásait mindenki pontosan tudja. Ha még egészségesek vagyunk, azt tekintsük ajándéknak és tegyünk is annak megőrzéséért. Izmaink, érrendszerünk mozgásban töltendő életvitelre lettek tervezve, nem tétlenségre. Mi döntjük el, hogy vigyázunk magunkra, vagy a gyógyszeriparra bízzuk a jövőnket. És azt is mi döntjük el, hogy belenyugszunk-e a non-stop feszültségbe, idegeskedésbe, vagy pedig a népbetegségnek számító, szinte már természetes stresszt sikeresen feloldjuk azzal, hogy rendszeresen sportolunk. Sokan említik, hogy én példát akarok mutatni másoknak - és valahol igen, lehet hogy ez így igaz. Nagyon örülök neki, ha sportolásom és ezzel kapcsolatos hitem másokra jótékonyan hat. A testünket edzéssel, lelkünket jótékonysággal, mások segítésével tudjuk karbantartani. Lépj Te is :)