A Bátor Táborból rengeteg ajándékkal tértem haza, amikor önkénteskedtem. A gyerekek ajándékai ezek, a sok szeretet. Amit ott kaptam, azóta is elkísér és amikor a hétköznapokban szükségem van rá, akkor tudok rá támaszkodni. A Táborban egy mesevilág él, gyerekek és felnőttek számára. Olyan világ rejtőzik ott, amire sok embernek szüksége lenne. Egészségesnek, betegnek. Felnőttnek, gyereknek. Idősnek, fiatalnak. A helyszín, a légkör, a résztvevők, a játékok, a beszélgetések mind-mind feltöltenek érzelmekkel, a sok vidámság és nevetés olyan élményt ad, amit nem lehet elfelejteni. Sőt, aki egyszer megízleli, az nem is akarja! Az ott megtapasztaltak, azóta velem vannak a hétköznapokban, a munkámban, a szabadidőmben, és a magánéletemben is. Szerencsére ezeket nem csak az önkéntesek élik át, de a gyerekek is, akik betegen, vagy a betegségből kigyógyulva érkeznek ebbe a mesevilágba, hogy olyan útravalót kapjanak, ami segít nekik a világ zűrzavarában elhelyezkedni. Szeretném látni, hogy ezt a sok élményt minél többen átélik, és magukkal viszik a külvilágba. A színfalak mögött komoly munka folyik, amit sok ember támogat szívesen, mert szívügyüknek érzik, a segítségadást. Beteg gyerekeknek segíteni nem csak nemes dolog, de a Bátor Táborban zajló munka kapcsán hatékony és eredményes is. Sok áldozat, lemondás és küzdelem jellemzi a bátrakét folyó munkát. Sportolóként, és a sport iránt elkötelezett pedagógusként tudom, hogy egy versenyre, egy kihívásra való felkészülés hasonló áldozatokkal, lemondásokkal és küzdelmekkel járnak. Az eredményük is hasonló, hiszen örömet, eufóriát és önmegvalósítást okoznak. E kapcsolódási pont az, ami a jótékonysági sportra ösztönöz engem. A saját teljesítményemmel kívánok adózni azoknak a gyerekeknek, akik erre betegségüknél fogva nem képesek. A XXV. Nagyatádi Ironmant (3800 m úszás, 180 km kerékpározás, 42,195 m futás) jótékonysági céllal teljesítem. Lehetőség ez sok embernek, hogy kilépjen a komfort zónájából, én a teljesítés közben biztosan kifogok lépni belőle. Kérlek, támogass ebben a küzdelmemben, és fogadj örökbe egy karcsapást, egy pedálfordulatot, vagy egy jókora lépést, hogy a végén a beteg gyerekekkel együtt Te is és én is célba érhessünk!