Hajdúszoboszlón töltöttem zsenge ifjúkoromat, ezért a víz sohasem volt idegen tőlem. Nyaranta a Béke üdülő medencéjében múlattuk az időt, és pajkosan kemény vízirögbi csatáinkhoz időnként csatlakozott a rádió később legendás sportriportere, Molnár Dani. Nyári keresetkiegészítéshez a nagy strand medencéinél időnként „úszómesterkedtem”. Még néhány kisgyermeket is tanítottam úszni és legnagyobb meglepetésemre páran meg is tanultak, jóllehet magam önképzéssel sajátítottam el az úszás elemeit. Felnőtt koromban rendszertelenül úsztam, ámde 2001-ben mégiscsak átszeltem a Balatont (5,2 km után félig önkívületbe esve). 2004 őszén részt vettem egy „Fedettpályás” 2000 m-es hajdúszoboszlói úszáson és nem kerülhettem el Rentka Dr. sasszemeit. Csábított a Debreceni Szenior Úszó Klubba, és némi vívódás után 2005 tavaszán csatlakoztam a Csapathoz és a közös edzésekhez. A szenior sportolás azóta is tart, életmódom fontos részévé vált: részt veszek versenyeken és bajnokságokon. Valószínűleg jobb időket úszok hatvan évesen, mint tizennyolc éves koromban. De hát vannak későn érő típusok. Nyári úszásaimmal csatlakozom az Élménykülönítményes csapathoz a Bátor Tábor súlyosan beteg gyermekeinek támogatása érdekében. Kérem, álljon mellém Ön is, fogadja örökbe egy kilométeremet egy-két ezer forint felajánlásával. Önnel együtt messzebb jutunk.