Világ életemben mozogtam valamit. Általános iskolában fociztam, kézilabdáztam, atlétizáltam, majd kosaraztam, gimiben leginkább a focit és a kosárlabdát nyomtuk. Egyetem alatt úsztam egy keveset, illetve néha eljártam kajakozni és futni is. Lassan tíz éve rendeszeresen futok, öt éve pedig triatlonomzom (is). Szerencsés embernek tartom magam, mert az egészségi állapotom mindig is megengedte az aktív életvitelt. Tudom, hogy sajnos nem mindenki ilyen szerencsés: sok-sok kisgyermeknek már 6-8-10 éves korában komoly betegségekkel, szenvedéssel, olykor halálos kórral kell megküzdenie vagy együtt élnie. Ezúttal arra vállalkozom - 3 lelkes kollégámmal együtt - hogy az ilyen sorsra nem érdemes gyermekeken segítsek. A gyógyulásukhoz elkerülhetetlenül szükség van segítségre, szeretetre, élményekre, kalandokra. Mindezekhez nyújt segítséget a Bátor Tábor, ahol újra visszaadják a reményt, a mozgás és kaland örömét a kicsiknek. Ehhez szeretnék én is segítséget nyújtani. Ha lehetőséged van - kérlek, hogy Te is segíts Nekik! Fogadd örökbe egy kilométerünket egy-két ezer forint felajánlásával. Veled együtt messzebb jutunk.