Sziasztok! Tudom, hogy már unalmas, de ez az utolsó (utáni) utáni futásom, most már TÉNYLEG!! A térdeim romokban, újabban már a bokám sem működik, de az agyam és az akarásom meg szokta oldani ezeket a helyzeteket, úgyhogy ne aggódjatok túlzottan! Sokat gondolkoztam, hogy mivel tudnálak rávenni titeket, hogy megint pénzt költsetek és arra jutottam, hogy semmi nem lehet vonzóbb dolog erre, mint én! Már, hogy ne árasszalak el titeket a különböző platformokon képi-, videó- és hanganyagokkal, amelyekben változatos módszerekkel kényszerítelek titeket arra, hogy fogadjátok örökbe a kilométereimet és támogassátok a legkirályabb gyerkőcöket! Higgyétek el, ez egészen hamar a falra mászásotokat eredményezné, és nem éppen a sportmászó módon (kérdezzétek bátran az anyukámat!) Azt ajánlom tehát, hogy inkább értsétek meg elsőre a pszichológiai hadviselésem lényegét és kíméljétek meg magatokat a Zsuzsanna-mérgezéstől! Ebben az esetben legközelebb csak akkor kell hallanotok rólam, mikor a hírekben bejelentik, hogy egy magyar versenyző elájult a római félmaratonon, mert megint nem készült semmit a futásra! Komolyra fordítva a szót, nagyon hálás vagyok, ha segítetek - óriási köszönet mindenkinek, aki már eddig is támogatta bármilyen formában a Bátor Tábort a nevem alatt - hiszek benne, hogy ez a pénz valóban jó helyre kerül és sok gyerkőcnek okoz majd szép perceket! Puszillak titeket!