Van egy szuper Élménykülönítményes történeted akár sportolóként, akár szurkolóként?
• Az emlékezetes pillanat, amikor elhatároztad, a Bátrakért vállalsz kihívást? 
• A legjobbkor érkező pacsi, ami átlendített az utolsó kilométeren? 
• A leghangosabb közös mazinga, amit valaha átéltél?
Bármilyen szép lila emléket is őrizgess, ne tartsd többet magadban! 
Írd meg nekünk az elmenykulonitmeny@batortabor.hu-ra, legyen a Te történeted Élménytárunk következő darabja!

Elsőként olvassátok Bence ős-vezérszurkolónk sorait! 

Életem első Élménykülönítményes eseményére, egy SPAR maratonra az első BT-s turnusom után jutottam el, még 2015-ben. Akkor elsősorban a tábori élmény után maradó kongó üresség, illetve a jó csapat motivált. Aztán ahogy elkezdődött az egész, megéreztem, hogy mennyire szuper ezt az egészet csinálni. Éreztem a futók felől áradó szeretetet és hálát – látszott rajtuk, hogy mennyire jól tud esni a sokadik kilométernél az a néhány bíztató szó, a szurkolás, az, hogy ott vagyunk értük.

Innentől aztán már nem szívesen hagytam ki az utóbbi pár évben semmilyen ÉK-s eseményt. Az a fantasztikus hangulat azt hiszem leírhatatlan – kezdve a reggeli közös bemelegítéssel és hangolódással, aztán folytatva azzal, ahogy órákon keresztül együtt tombolunk, kiabálunk a többi lilába öltözött és lilára festett megszállottal, aki képes volt korán felkelni azért, hogy aztán a fél napot ugrálva és hangoskodva töltse, vagy éppen a fáradó futók reakciója, amikor két erőltetett légvétel között észreveszik, hogy az a taps, az a kedves mondat nekik szól, és átvágva mindenen odajönnek egy pacsira, ami talán még több erőt ad, és érezhetik, hogy abban a pillanatban bizony ők a sztárok.

A legnagyobb élmény természetesen az, amikor egy barátom, ismerősöm fut el előttünk, és odajön egy pacsira vagy egy ölelésre. De hasonlóan imádom azt is például, amikor egy láthatóan az ereje végéhez közeledő futó a bíztatásunkra egy mosoly kíséretében új erőre kapva folytatja a futást – nem véletlenül szeretek legjobban a táv végéhez közel szurkolni, azt hiszem ott tudunk a legnagyobb hatással lenni. És nyilván az is jól esik, amikor a futók megtapsolnak minket, vagy éppen hazafelé tartva az utcán, ismeretlenül megköszönik, hogy szurkoltunk nekik. 

Amit az Élménykülönítménytől szurkolóként kaptam a rendkívüli, lelkes és fáradhatatlan csapaton kívül az a csodálatos tapasztalat és élmény, hogy a kellő jóindulattal és lelkesedéssel ismeretlen emberek is lehetnek egymásra nagy hatással, hozzásegíthetik egymást hatalmas dolgok eléréséhez, és bizony egy ismeretlen ember sikerének is lehet annyira örülni, mintha a sajátunk lenne.  Az, hogy mindezzel közvetve a Bátor Tábort is lehet támogatni, csak hab a tortán 

#nincslehetetlen