Álmaim hegyekben állnak
Egész gyerekkoromban hegyek közé vágyakoztam. Az osztálykirándulásokon alig vártam, hogy felfelé lehessen mászni, és minél magasabbra. Imádtam hátizsákot hordani, és később a "rendes" iskolatáska helyett is túrahátizsákot vittem magammal a kirándulásmentes iskolanapokra. Az osztálytársaim szerettek is azzal froclizni, hogy "hegymászónak képzelem magam". 😃 Aztán mindez egy nagy, beteljesült szenvedéllyé nőtte ki magát. Olyan sokat kaptam a természettől, amit soha nem fogok tudni visszaadni. De ahhoz - a segítségetekkel -, hozzásegíthetek olyan gyerekeket, hogy több időt tölthessenek a szabadban, akik most csak kórházi ágyból látnak fákat.
További blogbejegyzéseim
Miért vagyok a Bátor Tábor önkéntes cimbije? És miért vagyok természetjáró?
Egyikünk sem lehet csak jó, vagy csak kedves. Senki sem tökéletes, és (tudtommal) senki sem szent. Én vagyok az is, aki hibázik, én vagyok az, aki megnevettet néha, én vagyok az is, aki türelmetlen, és az is én vagyok, aki gyógyítani próbál. Egy kiadós túra, kapcsolódni a természettel ugyanazt az érzést adja számomra, mint amikor belépek a Bátor Táborba, és a társaimmal közösen nekigyürkőzök egy turnusnak, amiről tudom, hogy kimerítő lesz, de mindenképpen felemelő. Ilyenkor közelíthetek kicsit önmagam jobb verziójához.