10 éven át voltam önkéntese a Bátor Tábor turnusainak. Diabéteszes, onkológiai, kisebbeknek, nagyobbaknak, országon belül, országon kívül. A táborozók lehettek saját betegséggel küzdők, testvérek, édesanyák, édesapák, családtagot megtartók, családtagot elvesztők. Küzdelmeikhez közel lenni megtiszteltetés. Küzdő szellemüket eltanulni nem tudtam. Kaptam viszont egy belső iránytűt ami jelzi mi az ami fontos, hogyan kell egymásra figyelni, hogyan kell érdemes együtt lenni. S ha a sok tudással a saját életembe fel is bukok, fel lehet állni és lehet újra megpróbálni. Ahhoz, hogy a Tábor megfogja annak kezét akiknek szüksége van rá e világban pénz kell. Ezért én most gyűjtök.
Még 12 nap. A futásra vonatkozó kirakós elkészült. Az alkotó elemek között van szokásos térd nyavalya, elmaradt gyorsító edzések, alacsony heti kilométerek, elégségesre hozott heti egy darab hosszabbak. Ez most ilyen. A gyűjtés viszont még építhető! Én már most sokat kaptam tőle, a Bátor Tábor pedig kaphatott egy keveset. Lehet hajrázni!
Az egész onnan indult, hogy eltévedtem a Káli-medencében. Badacstomajról a Gulács lába helyett Káptalantótiba érkeztem. Messziről, félig behunyt szemmel ez már egy felkészülős futás is lehetne. Most 40 nap van a rajtig. 2 hét maradt a hobbi kocogást módszeres edzésbe rendezni. Reggel 5:10 ébresztő, 5:30 indulás, 6:50 hazaérkezés. 7:20tól keresztedző bicajos bölcsijárat a Pusztaszeri köröndhöz. És itt van a kampányom, hogy az élvezetes kilométereket valami nagyobba tudjam fordítani. Lentről indulok, kezdhetek felmászni. A képen a Nagy-Kopasz kilátója.
Iratkozz fel, ne maradj le az Élménykülönítmény és a Bátor Tábor híreiről! Nem spamelünk, mégis mindent megtudhatsz közösségi programjainkról, edzéseinkről, versenyekről és arról, adománygyűjtéseddel hogyan változtatod meg súlyosan beteg gyerekek életét!