Pitstop.

Kedves barátaim, támogatóim! Az elmúlt néhány hétben nem jelentkeztem, nem adtam hírt. Ennek az a nagyon egyszerű oka volt, hogy akadt némi egészségügyi problémám, ami miatt parkolópályára tettek, nem edzhettem. Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt, kifejezetten nagyon nehéz, de az ember lányának az egészsége az első, hát hagytam. Ez a 6. hét, hogy nem volt a lábamon futócipő, és még 10 napig nem is lesz. Mindazonáltal azt gondolom, hogy őrületesen nagy bullshit lenne, ha nem állnék rajthoz. Vagy ha feladnám a kampányomat. Igen, kevés az idő. Igen, benne van a pakliban, hogy nem jön össze a kitűzött cél. Igen, benne van, hogy nem fogom tudni végigcsinálni. De felteszem a kérdést, hitlesen állíthatnám-e magamról, hogy 6 éve vagyok önkéntes, és biztatom a gyerekeket arra, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból? Hogy minden egyes programon buzdítom őket: "Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!" Nem. Rohadtul nem lenne hiteles. Sőt, egy büdös nagy hazugság lenne az egész, mondhatni az egész életem. Az életem, aminek szerves része a tábor. Igenis rajthoz fogok állni, és meg fogom próbálni, és ha elbukom, akkor odaállok legközelebb is, mert nincs lehetetlen. Mert tenni kell, és küzdeni, és bebizonyítani (akár csak magamnak is), hogy képes vagyok rá. Ahogy a táborban képesek felmászni a pelenkaoszlopra, vagy szerepelni egymás előtt. Minden erejükből. Szerencsés vagyok, mert vannak támogatóim, akik már hozzájárultak az adománygyűjtéshez, és hisznek bennem. MOST Rajtad a sor! Rajtam aug.5-én lesz, amikor a Szufla futáson újra felveszem a futócipőm. Addig is Tiétek a pálya, hogy bebizonyítsuk, hogy ez együtt sikerülhet, hogy képesek vagyunk rá! #segítsünkegyüttélteketváltoztatni

More blog posts

Epilógus

Nem tudom pontosan meghatározni, mikor fordult meg először a fejemben, hogy maaajd egyszer lefutok egy félmaratont. Talán akkor, amikor megvettem az első – kimondottan futó – cipőmet. Vagy amikor Barbi a borvidéken határozottan állította, hogy ha az a táv megy, akkor síkon simán le tudok futni egy félmaratont. Egy dolog biztos, március elején megtörtént a nevezés. Emlékszem, táborban (Bátor Tábor) voltam, amikor Máté benevezett mindkettőnket. Úgyhogy futottam továbbra is szépen, versenyeken is voltunk, aztán vettem egy komolyabb cipőt is. Iszonyú nagy mázli volt ez így, imádom a ...

Visszaszámlálás

Nos, a múlt hét ismét mozgalmas volt. Hét közben a "szokásos" két futás, összekötve a kellemest a hasznossal. Átvettem a szuper új Élménykülönítményes pólómat, amit le is teszteltem csütörtökön. Kényelmes, szép, nem csúszkál. Amúgy ugyanez a helyzet a nadrággal is, szenvedtem sokat, mire megtaláltam az igazit. 2-án vasárnap futottam Pakson az atomfutásom 16 km-t. Rettentően izgultam, nagyon szerettem volna, ha minden rendben megy. Az elmúlt időszakban pulzuskontrollal futottam, igyekeztem 160 alatt tartani menet közben. Ez azt jelentette, hogy szüttyögtünk folyamatosan, borzasztóan ...

Megvan az az érzés…

Megvan az az érzés, amikor némi kihagyás után a versenyen elhazngzik a "mi csak 8 km-t futunk" mondat? És a totál bepiupult válasz? Na, így mentünk neki a Szufla futásnak. Nagyon meleg volt, a pálya - mire mi rajtoltunk - teljesen poros. Nem mondom, hogy a legjobb visszatérő terep. Nagyon megszenvedtem, a melegtől a pulzusom az egekben volt az első perctől. Gyakorlatilag totyogtunk végig, nem is futottunk szinte - legalábbis a szintidő ezt mutatta, én persze úgy éreztem, mint aki lohol és lohol. Egyébként a verseny maga zseniális volt. A szervezés profi, 2 frissítőpont a körön, olyan ...