Sose ment még ilyen jól. (Csak gondoltam, ha támogattok, ezt jobb, ha tudjátok.) Mármint nem a futás. Az olyan közepesen megy. De most valahogy sokkal könnyebb elindulni egy-egy futásra, mint máskor. Futás közben szoktam gondolkodni, hogy miért. És arra jutottam, hogy ebben tök nagy része van annak, hogy az áprilisi futómezőnyben én nem csak egy futó leszek, hanem egy lilapólós futó. Lesz szurkolópont, ahol ugyanolyan pólóban lélekszakadva szurkolnak majd mindenkinek azok az Élménykülönítményes önkéntesek, akik ilyenkor fogják a szívüket, kiviszik a futópálya szélére és több ezer futót lelkesítenek. Amikor először voltam kint szurkolni nagy futóversenyen, eléggé tetszett, hogy vannak pontok - amik rajta vannak egy térképen is egyébként - ahol zenélnek a mezőnynek mindenféle csodás muzsikusok, szervezett szurkolás zajlik. Bírtam nagyon a dobosokat, meg egy trombitás srácot, de emlékszem, hogy már akkor is legjobban a lilapólós csapat tetszett. Az Élméménykülönítményes szurkolócsapat olyan mindenféle: magasak, alacsonyak, fiúk, lányok, hangosak meg még hangosabbak, színes parókában vannak vagy lila arcfestéssel. És csak szurkolnak és szurkolnak! Emlékszem, hogy megfordult a fejemben, hogyha én futnék, nekem kiabálnának. Már csak 48 nap és én futok ők meg majd nekem (is) kiabálnak! 💜
A kilométereket kitartóan falom, nyújtok, keresztedzést csinálok, szóval jó úton haladok, de ez azt hiszem kevésbé érdekes annál, mint az én négy lábú szurkolóm. Sok dolog inspirált, hogy ÉK futó legyek és az egyik legnagyobb influencerem az örökbefogadott négylábúnk, Töpi Füge. Füge életem első kutyája, az Eszkuláp Állatvédő Egyesülettől fogadhattuk őt örökbe. És hogy mivel inspirált ő engem? Talán a legszembetűnőbb változás a lusta, de bátor futó életemre abban áll Fügével kapcsolatban, hogy kivisz minket a természetbe: hosszú séták, nagy rohangálások, telefon és internet nélkül ...
Azt gondoltam, hogy az első bejegyzés majd arról szól, hogy megosztom veletek, hogyan tartom majd fenn a motivációmat azon kívül, hogy már az is hatalmas dolog, hogy ÉLMÉNYSPORTOLÓVÁ váltam. De nem így alakult. Szeretném most veletek megosztani azt, mennyire csodálatos érzés az, amikor mellém álltok: NAGYON! Szuper látni, hogy milyen sokan érzitek magatokhoz közel az adományozást akkor, amikor személyes kapcsolatot láttok az adományozó és az adományt váró szervezet között. Örülök, hogy a támogatóim között tudok olyan embert is, aki az én bátorításomra mer újra adományozni. Örülök, hogy ...