A hétvégi verseny után a mai napra regenerációs, lassú futást terveztem. Összekötve kellemest a hasznossal, kisbabánkkal indultam neki a távnak. Évekkel ezelőtt is futottam már babakocsival, akkor kisfiam is élvezte, most érett meg rá a kistesó is, hogy közösen sportoljunk :) Normál babakocsival mentünk, csak a kerekeket fixáltuk le. Ezt is lehet fokozni, de nem ez a lényeg. A futásra kifejlesztett babakocsi három kerekű és van rajta fék. Ezek hasznos dolgok, de vannak olyan extrák, amit nehéz lenne kihasználni. Például a kerekeket sítalpra lehet cserélni... :) Vagy átalakítható bringás utánfutóvá. Ezek megfizethetetlen és kihasználatlan funkciók, mi enélkül is jó szórakoztunk :) Nincs apelláta, nálunk még a balkonnövény is szigorúan FUTÓmuskátli ;) Annyi ezzel a célom, hogy a gyermekeinknek az legyen természetes, hogy a családunk aktív és sportol. Hogy ne legyen egyértelmű az autó, mert sok helyre kerékpárral is el lehet jutni. Sajnos egyre nehezebb szép szóval rávenni a fiatalokat a mozgásra. De nem is szavakkal kell erre buzdítani, hanem tettekkel, vagyis példamutatással. Mert a szülő egy minta, azt másolja a gyermek. (kezdetben még nem is tudatosan) A sport legyen egy alternatíva a szabadidő értelmes eltöltésére. Persze mellette a mai kor vívmányait is lehet használni. Nagy kísértés a mai világban a virtuális csábítás: videojáték, tévé, internet... Nem vagyok a teljes tiltás híve (abból jó nem sülhet ki), valahol itt is az arany középút a legcélravezetőbb. De a teljes tiltás és a teljes megengedés között van még választási lehetőség. Nem kell a legegyszerűbb megoldást választani, amikor a "Mi kell a gyereknek?" kérdésre a válasz: "egy wifi jelszó". Ezt elkerülve tudatosan terelgetjük a gyerkőcöket, hogy idővel majd dönteni tudjanak és az arányokat helyesen találják meg a lényeges és lényegtelen dolgok között. Ezt a célt szolgálta a mai futás is, apja és lánya együtt sportoltak, nevetgéltek :)