Futóiskola

...na ez az, amiről én hiányoztam a suliból:) Teszem hozzá, sajnos... Mai napon óra nélkül futottam, de nem szándékosan. Minden mást elpakoltam (törölköző, csere póló, pulzusmérő pánt, napszemüveg, sapka, kulacs...). Órát talán még sosem hagytam otthon, meg is voltam illetődve, amikor észrevettem a hiányát :) Gondolkodtam azon, hogy "szégyenszemre" hazamegyek, de aztán meggondoltam magam és maradtam az atlétikai pályán. Vasárnap az esős és szeles időjárás miatt kihagytuk a hosszú futást, ezért mára terveztem egy pályaedzést. Ma még hűvösebb idő volt, holnaptól ismét nyári időjárás várható. Óra hiányában nem tudtam belőni az iramot, csak érzésre futottam, kevés sikerrel :) Könnyű elfutni vagy épp ellenkezőleg "belealudni" a tempóba. Legalább a távolságot tudtam követni, mert csak köröztem, meg köröztem és még utána is csak köröztem... :) De amiért mégis hasznos volt ez az edzés, az egy futó társam észrevétele volt. Köszönöm neki még egyszer is a jó tanácsokat, amit tényleg nem kritikának vettem! Egymást segítjük és motiváljuk, örülünk és szurkolunk a másik sikerének. Észrevette, hogy rossz a futótechnikám, ami leginkább a gyors tempónál figyelhető meg. Kívülről nem látom magam (még szerencse! hehe:), de neki elhiszem, mert sokat tapasztalt és bizonyított sportoló. Túlságosan visszafogom magam és nem használom ki a hosszú lábak adta előnyt, bokából és vádliból minden elrugaszkodáskor több cm marad még bennem. Nem tűnik soknak, de középtávú versenyen ez már perceket jelenthet... Még szerencse, hogy idén nem egyéni csúcsokra hajtok, úgyhogy bőven belefér :) Viszont egy új fejlődési lehetőség a továbbiakban, beépíteni az edzésekbe a futóiskolát. Gyermekkorban biztos könnyebb ezt megtanulni, mert felnőtt fejjel már a rossz mozgásformát is törölni kell. Erre hallottam egy megoldást: hátrafelé kell futni... :) Ez törli a rossz mozdulatokat. (persze, mert garantált az esés és a gipsz :) Ennek még utána kell járnom, de a futóiskola biztos hasznos dolog. Pfuj, mondtuk erre még az iskolában! Magas térdemelés, sarokemelés, indiánszökdelés... Minek kell bohóckodni? :) A szép és gazdaságos mozgás miatt. Usain Bolt 2009-es berlini világcsúcsa sem a véletlen műve. Az a 100 méter egy remekmű, minden mozdulat a helyén és a végletekig begyakorolva. Teljesen "hasonló" példát tudok mondani: többször teljesítettem már az Öbölátúszást és a Balaton-átúszást, mégsem tudok úszni. Legalábbis jól és hatékonyan biztosan nem. Hosszan és kitartóan tudok, de ez sok energiámba kerül. Ugyanez igaz a futásra is (ma jött a megvilágosodás!). Elég jó tempóban tudok már haladni, de sok marad még bennem, vagyis a lábaimban. Ha a következő években még szeretnék egyéni csúcsot futni (nem kizárt:), akkor a futóiskolában látok még javulási potenciált. Több kilométert nem akarok futni és több időt sem tudok rászánni, úgyhogy az edzés minőségén kell még javítani. De eddig mindig a lényegi dolgok maradtak el: a futóiskola, a nyújtás, SMR hengerezés és a masszázs... Szerintem ezután sem leszek időmilliomos, úgyhogy a futóstílus finomhangolása még várat magára, helyette egy sokkal nemesebb célért küzdök, idén a bátrakért futok. Most egy kicsit megtorpant az adakozókedv, de remélem még csatlakoznak néhányan a támogatókhoz... Továbbra is HAJRÁ BÁTOR TÁBOR! :)

További blogbejegyzéseim

Összegzés

...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink ...

Maraton, egy kicsit másképp…

Kis késéssel, de írok pár sort a versenyről, eddig hagytam érni és leülepedni az élményeimet. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez volt a 90. versenyem és a 8. maratonom, az eredményem 3:25:51. Nem sokat mond ez egy laikus számára, puszta számok ezek, pedig ennél több van mögötte. Több év edzésmunkája, öröme, izzadsága, lemondása, korán kelése. Ezt mind-mind beletesszük a láthatatlan batyunkba. Mert a maraton csak a jéghegy csúcsa, addig azért rögös az út. Ahhoz, hogy elérd a csúcsot, meg kell másznod a hegyet, másképp nem megy :) Egyszerű a képlet, annyit kapok vissza batyumból ...

Hajrá Bátor Apa!

...ma reggel ezt a rajzot találtam a futócipőmön :) Úgyhogy nincs is más hátra, mint előre, futás a bátrakért! ;)