Reggel még felhős idő volt... Na de a rajtnál már hét ágra sütött a nap, elvégre ez a verseny erről (is) szól:) Ettől kihívás, nem elsősorban a távolság miatt nehéz. Kicsit a megszokottnál futhatóbb idő volt, mert legalább 30°C alatt maradt a hőmérséklet. De ettől függetlenül folyamatosan kellett frissíteni. Én az "egy pohár víz a fejre és egy pohárral szomjoltásra" taktikával haladtam előre. Rizikómentes tempót választottam, ami az elején lassúnak tűnt, de tudtam, hogy a 26,4 km-t tisztelni kell. Egyenletesen haladtam előre, két frissítőnél lassítottam csak kicsit, de arra szükség is volt. 2:08:34 lett a vége, ennél többször is mentem már jobbat, de az idei edzésmennyiségből és -intenzitásból kiindulva teljesen elégedett lehetek ezzel az eredménnyel, így átlagosan 4:52-es kilométereket mentem. Mivel a győri és a mosonmagyaróvári futóklubnak is tagja vagyok, ezért végig csapattársakkal tudtam futni :) Idén szerintem rekord számú Strucc képviselte Mosonmagyaróvárt. Sokan egyéni csúcsot is futottak, a nyári meleg ellenére. Megfelelő edzés után az időjárás is kevésbé befolyásoló tényező :) A célban bőséges ellátást kaptunk ételből-italból és sokan kihasználták a jól megérdemelt fürdőzési lehetőséget is a termálban. A szpíker (sportkommentátor) idén is Péter Attila, a "triatlon magyar hangja" volt, aki ismét sokat hozzátett a színvonalhoz. Jövőre már a jubileumi 10. verseny lesz, de nemcsak ezért, hanem a jó hangulat miatt is ott a helyünk! :)
...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink ...
Kis késéssel, de írok pár sort a versenyről, eddig hagytam érni és leülepedni az élményeimet. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez volt a 90. versenyem és a 8. maratonom, az eredményem 3:25:51. Nem sokat mond ez egy laikus számára, puszta számok ezek, pedig ennél több van mögötte. Több év edzésmunkája, öröme, izzadsága, lemondása, korán kelése. Ezt mind-mind beletesszük a láthatatlan batyunkba. Mert a maraton csak a jéghegy csúcsa, addig azért rögös az út. Ahhoz, hogy elérd a csúcsot, meg kell másznod a hegyet, másképp nem megy :) Egyszerű a képlet, annyit kapok vissza batyumból ...
...ma reggel ezt a rajzot találtam a futócipőmön :) Úgyhogy nincs is más hátra, mint előre, futás a bátrakért! ;)