Egy kihagyhatatlan esemény, egyedi távval. 26,4 km-re van a célkapu, Földingné Nagy Judit a főszervező, akinek már a neve is garancia a sikerre!:) Évről-évre visszatérünk rá: egyrészt közel van, másrészt a győri futóklubom szervezi, harmadrészt pedig egy nagyszerű közösségi élmény. Még akkor is vagy talán pont azért, mert a legnagyobb kánikulában rendezik, idén már 9. alkalommal. A korábbi években július végén volt a verseny, tavaly már júniusban, idén még egy héttel korábban. Talán az időjárás is kedvező lesz, bár ez is nézőpont kérdése. Ami jó a futónak, az rossz a kísérőnek. A futót hátráltatja a 30°C, a kísérőket, családtagokat viszont strandolásra ösztönzi, hiszen a befutó a termálfürdőben van. Az első kivételével midegyiken részt vettem. A bűvös 2 óra alá soha nem sikerült kerülnöm, ahhoz 4:34-es átlagtempót kéne repeszteni. Tavaly 5 perc hiányzott hozzá, de a forróság miatt nem mertem kockáztatni. Nyertem viszont egy vándordíjat, amit idén vissza kell adnom, esélyem sincs rá, hogy a leggyorsabb futóklub tagként újra megkapjam. Alasztics Gyula futóbarátom alkotása egy női és egy férfi futót ábrázoló fából készült szobor. Ez a verseny jó erőpróba az őszi maraton előtt, megmutatja, hol állok a felkészülésben. Egy jóleső tempót tervezek, kockázatos iram nélkül. Most már a Bátor Tábor lurkóiért is teszem! :) A héten már futottam 30°C-ban, a mai napon futhatóbb időjárásra számítottam, de a tegnapi esőzés után ma délutánra is 28°C lett. Ez a klíma gyorsító edzésre alkalmatlan, viszont a lipóti felkészülésre tökéletes. Még szerencse, hogy nem mi szabályozzuk az időjárást (egyelőre!), mert nagy veszekedések lennének:) Úgyhogy alkalmazkodni kell hozzá és megfelelő sebességet választani, akkor még a kánikula vagy az eső is lehet jólESŐ:)