Két bűvös szám a mai napon. Eddig 19 ember gondolta úgy alig egy hét leforgása alatt, hogy kiáll a bátor és ismeretlen lurkókért és támogatják rehabilitációjukat. Köszönöm minden barátomnak, ismerősömnek! Bízom benne, hogy itt még nem állunk meg és fokozatosan gyarapodik a támogatók köre. Nagyon jó érzés végigpörgetni az adakozók egyre hosszabb listáját :) Sok kicsi sokra megy, a legkisebb adomány is számít! A másik bűvös szám a 25, amivel ma nagy meglepetést okoztak nekem... A Vöröskereszt egy csomagot hozott, mivel jubiláltam véradásból. Szép érem és oklevél, mellé egy vörösbor, gondolom a vörösvérsejtek mielőbbi regenerációjához... :) Szép gesztus, nem is számítottam rá. Bár idén is kaptam meghívót a véradó ünnepségre, ahol átadták volna, de nem szoktam elmenni rá. Igazából szerintem természetes, hogy vért adok, inkább azt kellene megmagyarázni, ha nem adnék... Mert minimális kellemetlenséggel jár csak, szinte észre sem veszem. Bár utána futóversenyre nem megyek egy pár hétig, a fél liter vér és az oxigén biztos hiányozna verseny közben. Szóval emiatt nem adhatok bármikor. Van aki már a tű látványától is rosszul lesz és nem tud vért adni. Nem is kell mindenkinek, mindenáron, de akinek ez nem probléma, annak tényleg nem kerül semmibe segíteni 3 emberen. (mert ez a szlogen: adj vért és ments meg három életet!) Jövő hétre is kaptam meghívót véradásra, de a lipóti verseny után két nappal már a vérvizsgálaton kiszűrnének a kórosan sok vagy éppen kevés értékkel, időt kell hagyni és helyre kell rázódni egy ilyen verseny után :) Mindkét szám növekedni fog, ez nem is kérdés, nincs megállás, bátran előre! :)
...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink ...
Kis késéssel, de írok pár sort a versenyről, eddig hagytam érni és leülepedni az élményeimet. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez volt a 90. versenyem és a 8. maratonom, az eredményem 3:25:51. Nem sokat mond ez egy laikus számára, puszta számok ezek, pedig ennél több van mögötte. Több év edzésmunkája, öröme, izzadsága, lemondása, korán kelése. Ezt mind-mind beletesszük a láthatatlan batyunkba. Mert a maraton csak a jéghegy csúcsa, addig azért rögös az út. Ahhoz, hogy elérd a csúcsot, meg kell másznod a hegyet, másképp nem megy :) Egyszerű a képlet, annyit kapok vissza batyumból ...
...ma reggel ezt a rajzot találtam a futócipőmön :) Úgyhogy nincs is más hátra, mint előre, futás a bátrakért! ;)