A szív és az ész harca volt ez, de végül (mint általában nálam mindig) a szív győzött! Szombat reggelig nem volt biztos, hogy tudom e vállalni a versenyt. Még sajnos most is szurkál néha a fülem, ráadásul a bölcsességfogam is elkezdett fájni. Nem tudtam, mi tévő legyek, tanácsokat kértem számomra fontos emberektől. A Szüleim szinte megtiltották, hogy fussak, a Férjem azt mondta, hogy Ő sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akar. Aztán este beszéltem Barátnőmmel, Élménykülönítményes Csapattársammal, hogy Ő mit tenne a helyemben. Azt mondta, hogy senkire ne hallgassak, hiszen csak én tudhatom, hogy mit bírok, mire vagyok képes. Az lesz a jó döntés, ahogy akkor éppen dönteni fogok. Ez segített, adott egy nagy lendületet. Nagyon köszönöm Neked Judit! <3 Eszembe jutott a sok beteg Kisgyermek, Akikért idén minden versenyen, edzésen futok, hogy Ők mennyit szenvednek, milyen fájdalmaik lehetnek, akkor én felnőttként, mivel már gyógyulófélben vagyok, nem futamodhatok meg egy kis versenytől. Valamint Titeket, Támogatóimat sem hagyhatlak cserben! Tehát úgy döntöttem, hogy le fogjuk kocogni a távot, ha nem bírom a kocogást sem, akkor sétálni; először Családként, Élménykülönítményes Csapattagként. Persze ennyire már ismerhetném magam, a versenyszellem rögtön hatalmába kerített, de természetesen nekem már az első és legfontosabb a Kisfiam, úgyhogy visszavettem azért a tempóból és végül az 5 kilométert 6:23-as ezrekkel sikerült teljesítenünk. Nem ez életünk legjobbja, de nem is az volt a lényeg. Hihetetlen érzés, élmény volt együtt futni a Kisfiammal és a Férjemmel; Családként. <3 Feltöltött nagyon! Szuper nap volt a szombati, és még a vasárnap hátravolt... <3 Este úgy döntöttem, hogy egy verseny elég lesz a hétvégére, a vasárnapi futáson majd Férjem fut helyettem is. Vasárnap reggel kimentünk a Püspök erdőbe, viszonylag kevés versenyző volt jelen, mivel több versenyt is tegnap tartottak. Az utolsó pillanatban, a rajt előtt 15 perccel döntöttem el, hogy lefutom a 3 kilométert. Azonban megbeszéltük Férjemmel, hogy Ő futja a saját tempóját, én pedig tényleg csak a részvétel miatt indulok, nem hajthatom magam. Nem ment túl jól a futás, a szombati izomláz, a fülem is éreztem közben, de nem álltam meg, végigkocogtam a távot, 5:36-os ezrekkel. Majd a célban várt a Családom; a Kisfiam, a Férjem és Édesapám, a jó hírrel: Tomi ezüstérmes lett. Nagyon büszke vagyok Rá, az Apaság szárnyakat adott Neki. <3 Az eredményhirdetésre a lila pólómban, Kisfiunkkal a karjában ment ki. Nagyon megható pillanat volt, remélem, lesz még sok ilyen, talán egyszer majd én is átélhetek ilyet?! Összességében egy fantasztikus hétvégét zártunk, minden képzeletemet felülmúlta. Úgy néz ki, hogy a futás nem ártott, talán nem estem vissza, a héten már az edzést is el tudom kezdeni. Csütörtökön futunk egyet, Judit? <3 Köszönöm Mindenkinek, Aki szurkol, támogat engem, minket a célunk elérésében! <3 Hálás vagyok Mindenkinek, aki támogatta a Bátrakat rajtam keresztül. <3 Kérlek Titeket, Akik korábban ígértétek, hogy segítetek, valamint, Akik még nem tettétek, támogassátok a Bátrakat pár száz vagy pár ezer forinttal. Nagyon szépen köszönöm! <3