Izomláz a köbön

Jelentem túléltem, beértem a célba! Szombaton a Balboa közösségi futáson voltunk a kis ÉK-s csapattal. 19 km hegyre fel hegyre le. Őszintén nem gondoltam, hogy mi vár rám. A magammal szembeni elvárás nem volt más, csak hogy célba érjek és ez sikerült! Soha ennyit nem mentem még, szóval féltem, nem tudtam mi fog rám várni. Hogy mi várt rám? Lelkesedés, izgalom, jó kis lefele futások, nehezebb felfelék, kűzdős felfelék, a szembe jövő forgalom, ismerős arcok, pacsik, lelkesítések, egymás buzdítása, Rocky zene, sár, egy kis jég, csúszkálás, félrelépések, seggreülés, a végére már betonlábak, János-hegy, gyönyörű táj, jó idő, derékfájás, szürke pulcsi mindenhol, közösség, boxzsák, sok séta a hegyre felfelében, könnybelábadt szemek a célban, pózolás a Balboás plakát előtt, tömören ennyi jut eszembe.  Hogy mit is érzek most, hogy vége? Büszkeség, hogy erre is képes vagyok, rettenetes izomláz, jóleső fáradtság és az érzés, hogy ezt újra meg akarom csinálni. Be kell vallanom, ha nincsenek a szombati futások, ha nincs ez a kis futócsapat nem biztos hogy ráveszem magam, hogy elmenjek egy ilyen megméredtetésre...Köszönöm!

További blogbejegyzéseim

Az én félmaratonom

Eljött a nap, amire nagyon készültem. Izgultam, rettenetesen.  A rajthoz állva szinte teljes nyugalomba kerültem, lehet hogy Smetana Moldva című zenéje segített ebben. Nem egy tipikus hergeljük fel a népet zene... Amúgy az érmen is ebből a darabról van egy részlet. Na de ugorjunk vissza a rajthoz. Rengeteg tanácsot kaptam, mit és hogy lenne jó csinálni, igyekeztem ezeket a magamra formálni. Többen is figyelmeztettek az elejére, nem szabad elmenni a tömeggel és inkább csak a magam tempóját a figyelni. Szerencsére ez össze is jött, ugyan elment mellettem a tömeg nagy része de nem ...

Már csak egyet kell aludni

Megérkeztem Prágába! Az úton teljesen nyugodt voltam, viszont amint megláttam az első plakátot a futoversennyel kapcsolatban elfogott az izgalom. Az expó területén van egy nagy fal, ahol az összes induló neve ki van írva, kisebb kutatás után megtaláltam magam, fényképezkedtem egy sort, majd indultam a rajtszámomért. Picit megtorpantam, biztos? Tuti?  Szerencsére gyorsan sorra kerültem és már a póló színen kellett gondolkodnom. Megvan! Egy jó kis ebéden is túl vagyok, miután végig húztam a kis bőröndömet a turisták között. Mára már pihi van meg egy jó kis vacsora. Holnap reggel a ...

Csütörtöki móka

Edzeni jó és kell is, de ha ezt csapatban teszed még jobb! Boraival, Petivel meg is nyitottuk az évet, már ami a margitszigeti futó edzéseket illeti. Babazós, mókàzós, futásos, futóiskolás, nagyokat repkedő kis edzés volt ez! Legközelebb gyertek Ti is!