Az elmúlt hetem már hasonlított az év elején megszokott menetrendhez a futást illetően. Végre sikerült eljutnom olyan szintre, hogy 7 kilométeres egy alkalom és végre heti 2-3 futást abszolválok. Szépen gyűlnek a kilométerek és észrevétlenül bírok egyre többet. Szeretem a futásban, hogy hamar érezhető a fejlődés és ezt erősíti, hogy a futóalkalmazásom mindenféle díjat osztogat :D Kaptam egyet a leggyorsabb 1 km-ért, a leggyorsabb 5 km-ért és a májusi leghosszabb távért, amikoris már 8 km került a cipőbe egy alkalommal :) Biztos röhej, de ezek engem lelkesítenek :D Ami még jó volt, hogy az elmúlt napokban babakocsi nélkül is koptattam a betont. Szeretek a lányommal kocogni, de azért annak is van egy hangulata, amikor egyedül futok és közben kiszellőzik a fejem... Jót tett a változatosság is: futottam a Kopaszi gáton, aztán a múlthét hét elején Szegeden, pár napja pedig Püspökladányban. Futottam délelőtti napsütésben, délután eső elől és sötétedéskor is ;) Társaim személye is változott: az egyedül futás mellett élmény volt sógornőmmel és férjemmel kettesben futni :) Másik dolog, amit szeretek a futásban: a közösség kovácsoló ereje. Hétvégén futógála, amire bő egy tucat nőt szerveztem be :) Egymást lelkesítve gyűjtöttük a kilométereket az elmúlt hetekben és nagyon várom, hogy vasárnap együtt sorakozzunk a rajtvonalnál olyan emberekkel, akikkel személyesen még nem is találkoztunk, de a futás most összehozott minket :) Gondoljatok ránk! És gondoljatok a Bátor Táborra :) Aki nem akar futni, az támogassa a futásunkat, mert futni és adni jó <3