A célom eléréséhez két módon is szükségem támogatókra :) Egyrészt értelemszerűen azokra, akik anyagi segítségek nyújtanak és adományukkal egyre közelebb visznek a vállalt összeghez. Eddig 15-en vannak, nekik ezúton is köszönöm! :) Remélem, hogy a következő hetekben számuk szépen gyarapszik majd <3 :) Másrészt a családomra, különösen férjemre, akik nélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok és esélyem sem lenne felkészülni erre a távra. Sajnos a vakációs időszak rendesen kifogott rajtam, két gyerek mellett logisztikázni a heti 3-4 futást már igencsak körülményes. A rövidebb távok viszonylag könnyebben megoldhatóak, hiszen a fiam már képes 5-7 kilométereket bicajozni - ha jobb hangulata van, akkor megállás nélkül :D - és elég jó tempót is diktál. De hogy épp mikor van ehhez kedve, az azért lutri :P Most, hogy nincs ovi, nem játszik a babakocsis futás sem nélküle, szóval napközben hozzá alkalmazkodom (na meg az időjáráshoz, hiszen tűző napon eleve el sem indulhatok velük). Úgyhogy az elmúlt hetekben a hosszabb edzésekhez más cseleket kellett bevetnünk :) Volt, amikor lementem hajnalban (konkrétan 5-kor), amíg aludt a család, így ébredésre meg is volt 10 kilométer ;) Másrészt mentem este a vacsi alatt, hogy a fektetésre hazaérjek, ez adná magát, de nem mindig tudjuk megoldani, na meg nehezen is áldozom be a közös étkezést a futásra. Szívemnek legkedvesebb viszont az egy héttel ezelőtti futásom volt, amikor a fiúk bicajjal kísértek el (férjem mögött ült a lányunk). Tettünk egy nagy kört, ők megálltak kicsit játszóterezni, addig én leróttam pár plusz kilométert. Aztán pedig újra egyesülve indultunk haza. Így sikerült összehozni eddigi legjobb tempómat ezen a távon <3 :) Tegnap szerencsés voltam, mert -idejétnemtudommióta :D - úgy alakult, hogy a napot egyedül tölthettem, így egyértelmű volt, hogy be fogok iktatni egy hosszú futást. Na meg még vagy 50 dolgot, amire ilyenkor lenne igazán időm... Így aztán csak telt a nap, a futás tolódott én pedig akkor kapcsoltam csak, amikor a közelgő vihar mennydörgését meghallottam... Hát igen... Így jár, aki tétlenkedik és húzza az időt :D Úgy gondoltam futok a környéken, hogy ha nagyon bedurvulna, akkor hamar hazafuthassak. De erre végül nem volt szükség, hamar eljött a minden mindegy állapot ruházatomat és cipőm/hajam átázását tekintve, úgyhogy végül megtapasztalhattam milyen másfél órán át szakadó esőben futni :) Legalább tudom, hogy ilyen körülmények között is megy :D Sőőőt, bevallom, hogy az elmúlt napok fullasztó melege után nekem kifejezetten jól esett a folyamatos hűtés :D Szóval hála nektek, drága családom <3 És hála nektek, kedves adományozók :)