Február elején Visegrádon töltöttünk el pár napot. Rutinommá vált, hogy bárhova megyünk, utazik velünk a futócuccom is és bárhol vagyok, futok. Mióta ugyanis hosszabb távokkal edzem, kezdem kinőni a közeli - 800 méteres - pályát és egy idő után unalmassá válnak a környék utcái is. Ezért aztán jó néha egy hosszabb táv a városban új utakon és még jobb, ha egy új városban koptathatom a cipőimet ;) Ezúttal is így volt ez, már megérkezésünkkor pörgött az agyam azon, hogyan, milyen útvonalon fussak fel a várhoz. Elkezdtem méregetni, nézegetni térképen, végül jobbnak láttam, ha hagyom a matekot és helyette húzom a cipőmet. Akkor tuti nem rettentenek el a rám váró kilométerek, vagy magasságok, ha pedig már úton vagyok, miért fordulnék vissza? ;) Az időjárás is a tervemnek kedvezett, mert gyönyörű napsütésben indulhattam el. Az téli időszakban mindig az első pár kilométer a legnehezebb... Mindegy, mennyire melegítek be, mennyire lassan emelem a tempót, egyszerűen túl kell jutnom ezeken a métereken és utána olyan, mintha kicserélnék a lábaimat. Ezúttal különösen nehéz volt a táv eleje, hiszen pár száz méter után emelkedőn telt az utam... Nem tagadom, többször belesétáltam, néha egy-egy fotó erejéig megálltam, majd indultam tovább... Persze nem éltem legjobb idejét futottam, de aznap nem is ez volt a célom :) Felérve gyönyörködtem a tájban, frissítettem, aztán folytattam utamat a hegy másik oldalán. "Földet" érve még pár kilométer várt rám a szállásig, amit a Duna mellett tehettem meg :) Összesen 13 kilométerrel lettem gazdagabb, ami az idei leghosszabb távom eddig (és több, mint a fele a szeptemberi célomnak!). Szuper volt az a majd' két óta, amit ebben a gyönyörű időben a hegyen tölthettem el, rengeteg szépséget láttam, amik mellett autóval csak elsuhantam volna, de így volt időm rácsodálkozni :) Talán érhető, hogy nem elégedtem meg ennyivel... Két nappal később reggel megint jött az érzés: vár a vár ;) Persze nem akartam túlzásba vinni a dolgot, ezért csak a közeli Salamon tornyot céloztam meg. Aznap nem volt annyira kegyes az idő hozzám, szeles, borongós képet láttam az ablakból... Úgyhogy a pulcsira széldzseki is került, majd húztam a cipőket. Mire leértem, szállingózott a hó :D Mire pedig fel a várba, már 1-2 centire befedte a tájat <3 Ezúttal csak egy szűk órányi futásra volt időm, de hasonlóan fantasztikus élmény volt, különösen így, hogy megtapasztalhattam milyen a tavaszból a télbe menni pár napon belül :O