Sziasztok! Már több éve annak - talán már tíz éve is-, hogy elhatároztam, sportolni akarok valamit.  Valahogy egyértelműen jött a futás, nem tudom miért, de elhatároztam hogy belevágok. Mint ahogy ez lenni szokott, olvasgattam a neten, hogyan is kezdjem,  mik az első lépések. Természetesen elég gyorsan eljutottam oda, hogy a legfontosabb egy futócipő, ami megvéd a sérülésektől. Már másnap elindultam cipőt venni! Emlékszem milyen izgatott voltam, mikor beléptem az egyik népszerű futóbolt ajtaján az Októberhuszonharadika úton. Kb egy órával később egy cipővel és komplett nyári futóruházattal jöttem ki az ajtón. Másnap irány le a Guttmann tóhoz (Újhegyi lakótelep), ahol megejtettem életem első futását. (Persze nehéz futásnak titulálni amit csináltam, de próbálkoztam.) Ezután hetente egy-két napot jártam le mozogni, igazából rendszeresség nélkül. Aztán jött a hideg idő, s valódi motiváció hiányában letettem a futásról. Következő években ismét elő-elő vettem a futócuccot, de igazából mikor már azt mondhattam volna, hogy rendszeresen futok, akkor jött a hideg idő vagy egy sérülés, s szögre akasztottam a cipőt. Akkoriban sose jutottam el 7 km-től hosszabb táv lefutasáig, s ezt is csak 6,5 - 7 perces kilométerekkel tudtam megtenni.  Gyermekeim születése után közel húsz kilót híztam, s az éjszakázás, meg a munkával járó stressz mellett nem volt motivációm a futás folytatására, néhány év kimaradt.  Körül-belül két éve megelégeltem ezt az állapotot, s elhatároztam, hogy rendszert viszek az életembe, elkezdek rendszeresen futni, gyógytornára járni (sajnos több alkalommal volt problémám a gerincemmel), sportosabb életet élni.  Szerencsére az akkori elhatározásom azóta is kitart. Azóta túl vagyok 6 versenyen kb. 600 km-en, s kijelenthetem, elkapott a gépszíj, az életem részévé vált a futás.