Célegyenesben vagyok. Legalább is úgy gondolom. Aztán majd meglátjuk. Fel vagyok készülve? Remélem. Az elmúlt hetek, hónapok megpróbáltatásai miatt közel sem ideális állapotban vagyok. Először egy sérülés nehezítette a felkészülést még júliusban (2,5 hét kihagyás), aztán amikor már kezdtek beállni az edzések, elindult a formaidőzítési periódus, bumm! Családi tragédia, egy nagyon közeli, talán a legközelibb hozzátartozó elvesztése. Még nem tudtam feldolgozni, nem tudom mikor leszek rá képes. Edzéseket a héten újra kezdtem, vegyes érzésekkel, a gyász, a motiváció, a fáradtság keveredése amit most érzek. Persze az életnek menni kell tovább (valahogy). Mikor elindulok teljesíteni a 25Km-t, a cél lebeg majd a szemem előtt, s mindent beleadok, abban bízok, hogy az eltervezett 2,5 órás időhöz nem fog hiányozni a kihagyott edzések, az elmúlt hetek rendszertelen (nem létező) táplálkozása. Kiderül. Kevesebb, mint 2 hét. Hajrá Élménykülönítmény!
Na megvolt at utolsó hosszú futásom a pénteki 25K előtt. Csak 13K volt, nem a legjobb állapotban, izomláz a vádlimban a hétvégi munától, de kimentem, s megcsináltam a feladatot. Bizakodó vagyok. Remélem szép napos időnk lesz, s a futás mellett élvezhetem a "tájat" is amit a Duna part nyújt! Majd meglátjuk!
Sziasztok! Már több éve annak - talán már tíz éve is-, hogy elhatároztam, sportolni akarok valamit. Valahogy egyértelműen jött a futás, nem tudom miért, de elhatároztam hogy belevágok. Mint ahogy ez lenni szokott, olvasgattam a neten, hogyan is kezdjem, mik az első lépések. Természetesen elég gyorsan eljutottam oda, hogy a legfontosabb egy futócipő, ami megvéd a sérülésektől. Már másnap elindultam cipőt ...