Eddig csak vártam. Tulajdonképpen 13 éve várok, és ez most meg fog változni. ⏳ Először vártam arra, hogy elmúljon a lábfájásom. Addig ugyan nem sportoltam, de akkor már igencsak jó lett volna... Aztán elmentem gyógytornászhoz, és az önsajnálat télikabátjából kibújva kitornáztam magam a fájdalomból. ⏳ Akkor aztán arra vártam, hogy belejöjjek a futásba. Ez a milyen-színű-cipőt-vegyek korszak, amin minden futó átesik. Szerencsére akadt sötét rózsaszín... ⏳ Aztán belejöttem, és arra vártam, hogy többet tudjak futni, mint 5 km. Miért ne futnék többet, amikor Gergő már maratonokat (42 km) futott. Akkor össze is jött életem első, és azóta utolsó 10 km-e. De nem sokkal később lesérült a térdem. ⏳ Úsztam, gyógytornáztam, és vártam, hogy rendbe jöjjek. ⏳ Aztán megint elkezdtem futni, és vártam, hogy újra belejöjjek. Pörgetni kellett volna a dolgokat, mert Zita barátnőm már a félmaraton felé kacsintgatott, majd 2014-ben teljesítette is. ⏳ De 10km-ig se jutottam, amikor hopp, szültem egy gyereket. Csiga lassan kezdhettem a futást újra... Rá két évre érkezett még egy törpördög, a futás rajtolhatott megint a nulláról. 4-5 éven át éltem ismét az újrakezdés fájdalmaiban. ⏳ Jött a koronavírus is, négyen egy lakásból toltuk egyszerre két ovis és két dolgozó felnőtt életét. De ha nincs épp semmi világválság, télen akkor is mindig kimarad 2-3 hét: itt egy kis megfázás, ott egy kis takonykór miatt. Zita közben ultra- és terepfutó lett. Gergő körbefutotta a Balatont egy huzamban (220+ km...) 🤫 Ez úgy nagyjából 13 év története... És most tavasszal elegem lett. Megint úgy éreztem, hogy újrakezdek... de mostanra irtóra ráuntam, hogy közben álmodozzam is. Tehát ez az egy változik idén: nem várok tovább semmire, nem álmodozom semmiről. Nem várok arra, hogy szinteket vagy terepet fussak. Nem várok arra, hogy hosszabb távokat fussak a saját, megszokott távjaimnál. Nem várok arra, hogy gyorsabb legyek. Ez vagyok én. Ennyit és így tudok futni a hétköznapokban, ennyi fél bele: 5-7 km futás, heti 1-3 alkalommal. Évente 1-3 újrakezdéssel... Vagy ennek adok egy extra értelmet, vagy semminek. ❓ De hogyan passzírozom ebbe bele azt az "extra értelmet"? Itt a nyár, és heti 2-3 futással már le tudom futni a szeptemberi Wizz Air félmaraton párosában a rám eső szakaszt. A szükséges minimum sebességem megvan hozzá (azaz én leszek leghátul 😃 ), a táv pedig teljesíthető heti 2-3 edzéssel, de azért kihívást jelent (azaz rendszeresen konzultálnom kell a részletes edzéstervről Gergővel és Zitával 😃 - és nincs elcsábulás egy kis fenék- vagy felkar erősítésre a futás rovására!). ✨ Viszont öncélúan én sosem neveztem volna be egy hivatalos futóversenyre. Elfutkosok én itt magamnak a Bikásban... De most, hogy végre nem az álmaimban élek, leesett, hogy ezzel a (rövid-lassú...🙂) futásommal is támogathatom az Élménykülönítményt! Ők azoknak a gyerekeknek segítenek, akik hosszú időre kiestek a mindennapi életből egy súlyos betegség miatt. Újrakezdők ők is, csak messze nem olyan rutinosak benne, mint én... 💗 Kérlek, keresd meg a "Támogatom" feliratú sárga gombot, és segíts te is nekünk egy ebéd, egy könyv, egy arcápoló vagy egy cipő árával! Itt van a kampányunk oldala, ha megnéznéd, hogyan állunk a segítségek gyűjtésével 🙂)) https://elmenykulonitmeny.hu/esemenyek/37-wizz-air-budapest-felmaraton/agi-gergo-teknos-futas/ Én meg megyek futni - immár fekete cipőben. Ilyet akartam a legkevésbé, de mintha a lábamra öntötték volna... A szín már részletkérdés. 😎 ☝️ Sárga gomb, katt, támogatlak! ☝️ ✋