Hiányozni fog

Többet akartam írni az utolsó két hétben, de nagyon beindult a tavaszi zsongás, így egy kicsit szét vagyok csúszva. Rengetek a program és a megélni való esemény. Egyik helyről a másikra esem. A Vivicitta óta is rendszeresen kocogok. Bár kicsit lassítottam a tempón és visszavettem a mennyiségből is. A biciklim múlthéten megünnepelte 2. születésnapját. Megleptem pár új alkatrésszel :) Kicsit jobb kedve lett és csendesebben tűri a mindennapi hajtást. Jelentkeztem egy halom futóversenyre, lassan jön a Balaton kör biciklivel és még nincs vége a kosárcsapatom szezonjának sem. Rengetek megmérettetés van hátra, én meg teli vagyok energiával, így még lehet, hogy a maratonnak is nekivágok :) Km-es adománygyűjtés terén most egy kis pihi következik. Ez volt az első, de az biztos, hogy nem az utolsó a részemről. A hétköznapokban továbbra is próbálom megtalálni a módját a jótékonykodásnak. Minden egy kis aprósággal kezdődik és oly sok lehetőség van! Értékes pillanatokkal gazdagodtam a kampány alatt, amit nektek köszönhetek. Örömömre szolgált részt venni benne ? Közben még az írást is megszerettem. Hiányozni fog a blogolás. Mindenkinek készítettem egy oklevelet. Lassan megkezdem a kiosztását is, így az anonymus-oknak érdemes személyesen is bejelentkezni nálam ;) A legközelebbi találkozásig: Hajrá Bátor Tábor! Hajrá Élménykülönítmény! ?

További blogbejegyzéseim

Vivicittá félmaraton

Sajnálom, hogy tegnap nem számoltam be azonnal, de délután 5-kor lefeküdtem szundizni és kétszer fél órás felkelést leszámítva ma reggelig aludtam :D Teljesen kimerültem. A szombat estém borzasztó volt. Én vettem át pénteken a többek rajtcsomagját is. Ennek felelőssége oly annyira hatalmába kerített, hogy mindenféle rémálmom volt arról, hogy elkések és otthon hagyom a rajtszámokat. Vasárnap reggel korán keltem. Próbáltam betolni egy adag zabot, de ilyenkor nehezen megy az evés. Lenyomtam még egy gyógytornát és próbáltam megnyugodni. Kicsit túlstresszelem a versenyeket. A ...

Holnap

  Pénteken átvettem a rajtcsomagot és ezzel kicsit megtekintettem a futó expót is. Általában a 3-as zónát jelölöm meg magamnak, mint indulás. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy most is így cselekedtem. Napok óta azon gondolkodtam, hogy át is kéne magam rakatni eggyel hátrébb, hogy ne zavarjam a gyorsabb futókat, hisz jelenleg örülök, ha már az 5:30-as km-eket tudom produkálni és az se biztos, hogy tartható lesz 21 km-en keresztül. Órákkal később vettem észre, hogy a 4-es zóna szerepel a rajtszámomon. Már 2018 októberében tudtam, hogy le fogok sérülni és nem fogok tudni ...

No Pain No Gain

És ez most milyen igaz :) Ma ismét a sportkórházban kezdtem. Porcleválással fognak műteni pár héten belül. Kis mini dolog. 15 perc az egész és egy hónap a lábadozás. Hamar túl leszek rajta. Mondjuk apukámmal nem beszéltem ma és ha innen tudja meg, pláne kinyír... Már önmagában ezt is jó hírnek értékeltem, főleg azzal, hogy a doki engedélyezte a vasárnapi futást. Tényleg engedte!!! Sőt, a térdem is egész pici már. Langyos sós vízbe borogattam és meglepően jót tett neki. KisDónak mindig igaza van! Így el is indultam, hogy kicsit jobban agyból, mint testből, de visszacsatlakozzak ...