Felkelek. 4:45. Csak, hogy egy órát legalább tudjak futni. Őrültség. Mindenki alszik, én meg félálomban húzom fel a zoknimat. Reggeli futások, de szeretlek titeket! Mondjuk nyáron, amikor reggel 6-kor már világos van és jön fel a nap. Van benne valami varázslatos. De télen.. télen csak a sötétség és a hideg vár odakint. Gyorsan indulok is, nehogy a józan eszem felébredjen és megkérdezze, mi a fenét csinálok egyáltalán..? A fejlámpa fénye kísér végig az utamon, jobb-bal, jobb-bal, a fejemben meg ezer gondolat.. Sokan gondolják azt a futásról, hogy egyfajta menekülés a problémák elől, megoldás a rossz napokra, élethelyzetekre. Azt hiszem, hogy nálam ez máshogy van. Akkor is futok, ha rossz napom van és akkor is, ha jó. Számomra nem menekülés, hanem egy életforma, amit már egy jó ideje beiktattam az életembe. Fontos, hogy az ember megtalálja azt a (legalább) egy dolgot, ami kikapcsolja őt. Legyen ez akár a kötés, a jóga, a kenyérsütés, a biciklizés, vagy bármi. És tudod mi a legjobb? Még kiválónak sem kell lenni benne, csak szeretni kell. Aztán egy idő után ő is ugyanúgy szeret téged és eggyé váltok. 5:55. Leállítom az órámat és irány nyújtani. Tusolás. Mindeközben rájövök, milyen kár lett volna kihagyni, elégedett vagyok. Még egy pipa az edzéstervben. :) Induljon a nap!