Minimum legyél maximalista
Ha most lenne egy aranyhalam és kívánhatnék valamit, biztosan azt kérném, hogy valamire legyen garanciám. Pl. egy 2 órán belüli félmaraton vagy az, hogy sikerül júniusban a Spartan Super, de millió dolgot fel tudnék sorolni. Pont attól izgalmas az élet, hogy soha, semmire nem ad garanciát, a jó dolgokért kockáztatni kell. Bármibe is kezdek, az a legfontosabb, hogy minden tőlem telhetőt tegyek meg érte, a végtelenségig küzdjek, hogyha nem is én leszek a legjobb, de én legyek az, aki tudja, hogy benne volt, maximálisan. Nehéz szó a soha. Kizárja a lehetőséget. Soha semmiben nem lehetünk biztosak. Csak abban, hogy mindent megteszünk. És ez a lényeg. Semmi más nem számít, csak amit érzünk és tudunk magunkról. Mindig lesz más, mindig lesz jobb, de az a fontos, hogy józan ésszel lássuk magunkat. És amit nem szabad elfelejtenünk, hogy soha nem fogjuk tudni, hogy mit gondol rólunk bárki más. Vagy elhisszük neki, vagy sem. De ha valaki annyira fontos számunkra, hogy adunk a véleményére, akkor már nagyon is sokat tettünk magunkért és érte is.
További blogbejegyzéseim
Az utolsó, de nem a vége
Elérkeztünk a véghajrába. Micsoda váratlan fordulat :) A héten mindenkitől azt hallom, hogy már csak pár nap és eljön a verseny, amit annak idején kijelöltem Élménykülönítményes élménykülönlegességnek. Ez a félmaraton a választó vonal gyűjtés és ítélkezés között. Eddig volt lehetőségem kampányolni, kérni, ezek után már csak az összesítés lesz hátra, hogy mennyi is az annyi. Számít, persze, hogy számít, mert manapság minden a pénz. Nekem nem ez a fontos. Ma futás közben számot vetettem. Mindennel és mindenkivel, akik hozzátettek ehhez a pár hónaphoz. A saját gyűjtésemhez. Olyan ...
Teljes(ítm)én(y)
Folyamatosan versenyhelyzetekben élünk, egyikből csöppenünk át a másikba, néha észrevétlenül. Van, hogy mi választjuk, de akad, amikor a hátunk közepére sem kívánjuk, mégis elkerülhetetlen a küzdelem. Tipikusan ilyen helyzet a futás is. Ha bevalljuk, ha nem, minden egyes megtett lépés egy harc pillanata. Akár versenyzünk, akár csak nyakunkba vesszük a talajt, mindig van egy mérce, aminek igyekszünk megfelelni. A magam részéről kettős érzelmek kavarognak bennem, amikor felhúzom a futó cipőmet. Teljesíteni szeretném a távot, rövidebbre szeretném faragni a rá fordított időt és nem csupán ...
Oszd meg és fuss
A futás számomra mindig is a jól hangzó én-idő volt. Egyedül lehetek, kikapcsolhatok, de akár gondolkodhatok is, ha szeretnék. Alkalmazkodni minimálisan kell, azt is csak azért, hogy életben maradjak. Arra megyek, amerre szeretnék, azt látok, amit látni akarok. Kényelmes, biztonságos kis komfort doboz ez nekem. Gyakran az is hatalmas lelki tusát okozott, ha új útvonalat próbáltam, nem való nekem a hirtelen változás. Jövő héttől viszont futok egy 180 fokos fordulatot és elkezdem a felkészülést egy eddig teljesen ismeretlen versenyre. Vagyis elkezdjük. Ketten, együtt, egy kis jóságos ...