Parkerdő és őzek
Hirtelen ötlettől vezérelve neveztem és beszéltem meg Anikóval az utazás és érkezés részleteit a hétvégén első alkalommal megrendezett Winter Trail Sprintre. Ennyire hazai terepen még nem tudtam futni, már ha hazai terepnek számít a szomszéd város parkerdeje, ahol nem jártam legalább 10 éve. :) A gyermek futamon kívül két táv közül lehetett választani, mi a 7+ elnevezésűvel próbálkoztunk, aminek a végén 9,5-et mutatott az óra. Az idő gyönyörű volt, a szervezés szuper! és a terep változatos (sár, jég, kidőlt fák, bozótosok, keskeny út, szélesebb út stb.). A rajt után pár száz méterrel, ahogy elindultunk be az erdőbe akadt egy kis riadalom is, néhány őz megijedt a nagy csörtetéstől és hatalmasakat ugrálva próbáltak utat törni közöttünk. Az előttem haladó lánynak véletlenül meg is rúgták a kezét. Ilyennel még versenyen sehol nem találkoztam. :O Remek nyitás volt ez így év elején, beszélgetve, jókedvűen, napsütésben! (A csapattársaim közül hárman dobogóra állhattak, ezúton is hatalmas gratula nekik! :) )
További blogbejegyzéseim
Vége lenne?
Sok mindenért futottam vasárnap. Futottam magamért. Futottam azokért a gyerekekért, akiknek a tábor jobbá teszi az életét! Futottam azokért, akiknek nem adatott meg az egészség. Futottam azokért, akik elvesztettek valakit és futottam azokért is, akik el fognak. Futottam a Nagypapámért és reméltem, hogy ő is büszke lenne rám. Futottam, hogy ne érjen utol a záróbusz és hogy lássam azokat, akik szurkolnak. Futottam a tűző napon, az árnyékban, a Duna partján és a Margit-szigeten. Futottam nagyon lassan és még lassabban, de a lényeg, hogy beértem. Valahol ezt egy kis diadalnak éltem ...
Mamuszka
Ki másról is szólhatna a mai írásom? Mint arról, aki mindenben támogat gyerekkorom óta nem csak engem, hanem az egész családot! Aki úgy kampányolt velem, helyettem, ahogy senki nem tudta volna! Aki bevetette minden tudását, ismertségét. Aki a tojások mellé is el tudta adni egy-két kilométerem! :) Aki mindig megosztja minden apró kis sikerem és aki velem(ünk) van minden helyzetben! Holnap nehéz nap lesz, de én tudom, hogy itt leszel(tek) velem, akkor is, ha nem lehettek itt és én ott leszek veled! Köszönöm, hogy vagy nekem(ünk)! :)
Fényképek útján
A tegnapi napon elkezdtem egy minisorozatot, amelyben szeretnék bemutatni Nektek pár olyan személyt, akiknek külön is hatalmas köszönettel tartozom a támogatásukért! Többször is írtam arról, hogy szárnyalt a lelkem minden 1000 Ft-os beérkezésnél is, hiszen olyan emberek segítették a munkámat, akikről sokszor nem is gondoltam, hogy emlékeznek még rám vagy figyelik a munkásságom. :) Aztán egyik nap kaptam egy hatalmas és hihetetlen ajánlatot! Anna a fotókiállítása teljes bevételét felajánlotta a kampányomhoz. :O Szóhoz sem tudtam jutni, el sem tudtam képzelni, hogy valaki ennyire ...