Nem mondom, hogy jól esett….de  az eső végig szakadt azon a két napon (egészen pontosan szombat délutántól vasárnap délelőttig) ameddig részt vettem a tábor életében. Lehetséges, hogy mi hoztuk magunkkal. Bár Pestről még vakító napsütésben indultunk el kiskabátban, vasárnap hajnalra már kölcsönkapott sí dzsekiben bírtam csak az 5 fokot. Mondanám szívesen, hogy a spártai nem nyafog, nem kérdez, hanem burpee-zik, de ez nem mindig állná meg a helyét. :D Biztos vagyok benne, hogy a helyiek nem néztek minket normálisnak, amikor megjelentünk és háromórányi sárban csúszás, rönkhordás, akadálymászás és egyéb finomságok után a húsvéti hosszúhétvégén! bevettük magunkat az étkezőbe. Illusztris egy társaság lehettünk a szemükben az már biztos. A szombati nap gyorsan tovaszállt, köszönhetően a rögtönzött csapatépítőnek, ami kicsit hosszabbra nyúlt a tervezettnél. A hős kemények, akik részt szerettek volna venni a tábori HH-n* elvonultak pihenni –kivételt képez ez alól az a néhány személy, akik ezt követően is teljesítették a feladatot, valamint akik nem- mi pedig guggoló, plank és fekvőtámasz versenyt szerveztünk a ,,nappaliban” hajnali egyig, kinek mi a kedvenc nótája hallgatással fűszerezve. Amire a többieket ébresztették nekem is sikerült elkeverednem aludni, így számítva a koránkelésre, azért biztos, ami biztos alapon felöltöztem a másnapi edzős ruhába. Nem is tettem rosszul, ugyanis körülbelül 2 óra múlva már szólt is a sziréna, ami azt jelentette, hogy fél óra múlva jelenése van mindenkinek az udvaron. Hajnali  4-kor, szakadó esőben. Szuper volt! J Kicsit mondjuk kicentiztem az érkezést, mert éppen egészre értem ki, de a lényeg, hogy el tudtuk kezdeni a 300 gumis burpee nevű bemelegítő feladatot, aminél egyből megbánta az ember, hogy magára vett +1 réteg ruhát a hajnali hűvös ellen. Sajnos a folyamatos égi áldás miatt a tábor további része elúszott, ugyanis a pálya olyannyira balesetveszélyesség vált, hogy Gábor az összepakolás mellett döntött. Így cipeltem életemben először akadályt, és láttam annyi békát, mint még soha. :D A táborzáró és a bőséges ebéd után mindenki hazafelé vett az irányt és nekiállt a mosási rituálénak. A nyárira még sokat kell készülni, mert érzem magamon a téli kényelmet, a térdemben meg azt, hogy nem ehhez a terheléshez van szokva! Folytatás következik! :D   *(Hurrican Heat a spartan race egy válfaja, ahol nem az önálló eredményen van a hangsúly, hanem a csapatmunkán, a közös célok elérésén.)