Hogy hol is tartok most? Jó nagyot ugrottam. De úgy gondolom, hogy meg kell adni azt a keretet, hogy utána a közte lévő teret fel tudjuk tölteni. A diabetes mellitus (cukorbetegség) megbetegedési gyakorisága közel két évtized alatt 2,4-szeresére nőtt a felnőtt népességben. 2021-ben EMMI rendelethez csatolták, hogy a köznevelési intézményekben szükség van az ún. „diabmentorokra”, akik a cukorbeteg gyerekeket támogatják, segítik az iskola keretein belül. Ezzel kapcsolatban egy elméleti és egy gyakorlati képzést lehet elvégezni pedagógiai végzettséggel rendelkező embereknek. Mivel én általános iskolai tanító néni vagyok, akkori főnököm engem választott erre a nemes feladatra, mert: „te cukorbeteg vagy, hát ki csinálhatná ezt jobban?” És nagyon hálás vagyok azért, mert meglátta számomra ezt a lehetőséget. 2021.11.29-ére szakképesítést szereztem „DiaPed - Diabétesz oktatási program pedagógusoknak” és „"DiabMentor - szakmai továbbképzés” megnevezésű képzések elvégzésével. Így diabmentor lettem. Már a képzés alatt megismerkedhettem egy 3. osztályos cukorbeteg kisfiúval, akivel a továbbiakban én foglalkozhattam. A kisfiú cukormérő szenzort használt, ez számomra nagyon különlegesnek tűnt. Mindig is ódzkodtam az efféle kiegészítőktől, furcsállottam, hogy az embereket ilyen módon „megbélyegezzük”, hogy valamilyen külső cuccot aggatunk rájuk, amiből látszik a betegsége. De a kisfiú által rájöttem, hogy ez az eszköz hasznos és egészen pontos eredményeket ad az aktuális cukorértékekről, ami számomra mindig is problémát okozott. Sokat fejlődött a tudomány, eleinte, mikor ezek az eszközök megjelentek, még nem lehetett ennyire megbízni bennük. De most már én is cukorszenzorral élem az életem. Hogy zavar-e még? NEM! Mert akarva vagy nem, de ez is én vagyok. A futáshoz hasznos ketyere, a továbbiakban nem izgulok annyira, hogy hogyan reagál a cukrom az intenzív, hosszú távú mozgásra. Jelenleg nincs az iskolában olyan cukorbeteg gyermek, akivel foglalkozhatnék, de fontosnak tartom, hogy ha esetleg egy hozzám hasonló kisgyerek érkezik a suliba, én megmutassam neki azt, hogy együtt lehet élni ezzel a betegséggel és, hogy ő számíthat rám. Ezzel a kis szösszenettel szerettem volna megköszönni eddigi támogatóimnak, hogy összegeikkel támogatták kampányomat. Nagyon jól esett, hogy jelenlegi osztályom szülei is mögém álltak. Aki még gondolkozik, hogy ugyan kikkel tudna jót tenni így az ünnepek előtt, annak tudok adni egy jó tippet. ; )