Nem könnyű dolog megírni egy blog bejegyzést, ha még sosem próbáltad korábban. Viszont ha az ember fia, lánya olyasmit vesz a fejébe, hogy lefut 100 kilométert, akkor könnyen előfordulhat, hogy sokat lesz egyedül. Jobb híján pedig jár az agya… Megtelik mindenféle hülyeséggel, amit rázúdít a csapattársára, aki inkább azt tanácsolja, hogy „Hmm, miért nem írsz blogot?” November eleje óta készülök célzottan a Balaton Szupermaratonra. Az elmúlt 9 hétben 500 kilométert futottam nagyjából 55 óra alatt. Van, aki számára ez elképzelhetetlen és van, akinek ez lazán megy, nekem komoly kihívás. Volt ebben a fél futóezredben közösségi futás, közös edzés, versenyek, de nagyrészt egyedül róttam a kilométereket. Gondolatok jönnek, mennek. Imááádok futni, utálok futni, soha többet nem megyek futni, mikor futhatok már, már csak 12 hét van, éhes vagyok, mikor lesz már március, ahh még mindig éhes vagyok. Húúú de hasítok ez az! Basszus az előbb leelőzött két csiga. Kitisztultam, bölcs vagyok és minden értek! Ha olyan bölcs vagy miért nem ettél edzés előtt…? Hagyjál nem állok szóba veled! NA DE AZT MÉGIS HOGY? Így ülök sokszor a hullámvasúton, miközben eltelik egy újabb egész perc az edzésemből. :) Szeretek hullámvasutazni. Van mögöttem jó néhány ülés, amire sokan felülnek, hosszabb rövidebb időre. Jönnek és mosolyognak, beszélgetnek velem, beszélgetnek rólam. Néhányan leszállnak és befizetnek még egy körre és van, akit soha többé nem látok. Vannak olyanok is, akik csak azért ülnek fel egy rövid időre, hogy beszóljanak és kinevessenek, néha pedig ismeretlenektől kapok egy-egy mosolyt és elismerő szavakat. De sokkal több a kedves ember, és a régi barátok mellett sok-sok új arc is van. Ezek Ti vagytok! Ti vagytok régi barátok és új ismerősök! Ezek Ti is vagytok kedves családom! Ti vagytok ezek, emberek reggel az utcán! Te is ott vagy kedves autós, aki beszóltál, nem felejtelek el! De Te is ott vagy kedves néni, aki mosolyogva félreáll az egyébként is széles utcán és még szól is egy-két kedves szót! Jó, hogy együtt utaztok velünk lila pólós csapat! Persze, hogy van nektek is hely régi és új munkatársak, volt tanáraim! Emberek a vonaton, akik néznek, hogy térdig sáros vagyok és passzos gatya van rajtam, köszi hogy vagytok! Ne haragudjatok, hogy büdös vagyok… futottam! Szálljatok fel nyugodtan Ti is, akik eddig még csak a távolból néztétek az egészet! Ez a vonat lila füstöt ereget és olyan motiváció hajtja, ami mindent elbír! Mi így együtt életeket változtatunk! Egymásét és gyerekekét, akik a Bátor Tábor hősei! Köszönjük Nektek, akik szóval, tettel, biztatással támogatjátok futásunkat! És külön köszönjük nektek, akik adományotokkal már hozzájárultatok a célunkhoz. 15%-nál járunk – megsúgom, hogy a még be nem érkezett adományokkal együtt ez már több mint 30% – és nagyon örülünk neki! Így tovább! Ti is, Mi is!