Ez lesz a 7. átúszásom. Azt mondják ez egy mesebeli szám, vagy mitikus szám, de mindenképpen valami különleges tartalmat szoktak neki tulajdonítani. Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont idén találtam rá az Élménykülönítményre és a Bátor Táborra. Még sosem írtam blogot és még sosem készültem a Balaton-átúszásra.  Most két okból kezdtem bele. Mindkettőbe. Egyrészt mert kötelességemnek érzem, a Bátrakért is, és Értetek is, akik támogatják Őket. Másrészt kezdett kellemetlenné válni, így, hogy egyre többen tudnak erről az átúszós hóbortomról, hogy akárhányszor megkérdezik tőlem, hogy „és hogy készülsz?” csak annyit tudok válaszolni, hogy „Sehogy!” Gondoltam, hogy eddig sikerült így is, akkor talán most sem fogok elsüllyedni féltávon. (de mivel a hetes egy misztikus szám, jobb félni, mint megijedni) Aztán jött a háromnapos sonkazabálás, és ekkor jött a harmadrészt: ez így nem mehet tovább. Persze kicsit túlzok, mert már húsvét előtt is elkezdtem az edzést (na jó, belátom én is hangosan felröhögtem, ahogy az edzés szót bepötyögtem, maradjuk felkészülésnél, nem, legyen szimplán készülés), szóval kimentem a Kis-tóhoz futni (ismét felröhögés) az elmúlt egy hónapban már legalább négyszer, de a távokat és időket inkább nem osztanám meg Veletek. A lényeg, hogy elkezdtem a testemet hozzászoktatni az izmok használatához :-) Ma végre elmentem úszni is :-) 18:50-kor azt mondja a pénztáros hölgy, hogy fél nyolctól egészpályás vízilabdaedzés lesz. Egy pillanatra elgondolkodtam. Fél óra? Kinek elég annyi? Nekem biztos nem! Inkább hazamegyek. De aztán a másodperc töredéke alatt meggyőztem magam, hogy fél óra pont jó lesz kezdésnek, talán még sok is. Meg amúgy is, vízilabdaedzés!!! Talán még szép testű férfiakat is fogok látni. Hát ezügyben csalódás ért, mert csak tizenéves gyerekek voltak. Ellenben magammal elégedett voltam, fél óra után még abszolút éreztem magamban az erőt, hogy ezt akár meg is dupláznám, ha nem én lennék az egyetlen a medencében és nem érezném a hátamon a szúrós tekinteteket, melyek azt sugallják: „Kiskezitcsókolóm, kezdenénk!” Úgyhogy kikászálódtam a középső sávból, és elégedettségemben megajándékoztam magam egy kis szaunázással. És hogy a lényeghez visszakanyarodjak: ajándékozd meg Te is magad az adományozás élményével! :-) Köszönöm a Bátrak nevében is!